Az amerikai optimizmust és magabiztosságot szimbolizáló hátsó szárny ötlete szó szerint légből kapott volt, hiszen egy fejlesztés alatt lévő vadászrepülő vezérsíkjáról lesték el. A General Motors Arts&Colour nevű formatervező részlegének karizmatikus főnöke, Harley Earl és jobbkeze, Bill Mitchell a Lockheed P-38 “Lighting”, akkor még titkos, prototípusát vizsgálták meg. Arra a következtetésrejutottak, hogy a sok kísérleten átesett, repülőgép-ihletésű megoldás közül ez a legmeggyőzőbb. Nem utolsósorban ezzel azt érték el, hogy immár érdemes volt az autó hátsó részére is figyelmet fordítani – korábban ugyanis a frontális és az oldalsó nézet dominált. Az akkor még rendhagyó formai elem egyhamar népszerűvé vált, és néhány évtizedig ki sem ment a divatból.

A Cadillac 48-as csúcsmodelljét a Fleetwood jelzéssel is megtoldották. Az 1909-ben alapított Fleetwood karosszériaművek 25-ben került a cég tulajdonába, a negyvenes évektől márkaneve a leggazdagabb felszereltségi szintet jelentette. A 61-es széria csapott hátú típusából csak az első évben 5800 darabot gyártottak, és később is mindössze 52.700 készült belőle. Adatai a kor technikai színvonalát tükrözik: V8-as motorja 5,7 literes, 5670 köbcentis, 150 lóerős. Súlya jóval kevesebb, mint 2 tonna, hossza viszont jócskán meghaladja a mai városi kocsikét. A hasonló korú autókhoz képest mégis könnyed érzés vezetni, motorja gombnyomásra indul, fordulékony, kezes jószág. Különlegessége az osztott szélvédő. Az Álomautó Múzeum tulajdonában lévő példányt sikerült eredeti állapotához hasonlóan felújítani, fényezése új, rozsdamentes kiegészítői ragyognak a nyári napsütésben. Csak nézni is élvezet, nem véletlen, hogy két éve övé lett a Cadillac-Ranch III. Közönségdíja.

Bővebb info: www.alomautokiallitas.hu