- A fiataloknak nagyon nehéz helyt állniuk a modern, átláthatatlanul sokszínű világban, ennek a nemzedéknek ugyanis egy kitaposatlan, ismeretlen ösvényen, nehéz terepviszonyok között kell eligazodnia - fejtette ki Tóth Olga, az MTA Szociológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa az MTI-Pressnek.

Szavai szerint a pályakezdő fiatalok bizonytalanság, értékvesztés, ködbe vesző távlatok csapdái között tévelyegnek, ahol még gyakran a szülői minta sem adhat fogódzót. A szülők ugyanis az előző rendszerben szocializálódtak, ahol előre belátható életút, nemzedékeken át öröklődött, értékálló modell mutatott irányt: tanulás, pályaválasztás, előrehaladás a munkahelyi szamárlétrán, szerény, de biztos fizetés.

- A szülők korosztálya lényegében nincs "kiképezve" a kapitalizmus farkastörvényei által diktált harcra - mutatott rá. - Jó részük a piaci versenyben maguk is gyámolításra szorulnának, nem képesek gyerekeiknek gyakorlati iránymutatást nyújtani ahhoz, hogy a nagybetűs életbe kikerülve miként találják meg a helyüket és önmagukat. Ráadásul rendszerint az internetezésbe beleszületett mai generáció adja át számítástechnikai tudását az e téren bizonytalankodó felmenőknek, márpedig ez a fordított helyzet gyakran még inkább aláássa a szülői tekintélyt és sok esetben tovább mélyíti a szakadékot a generációk között.

A kettős helyzet feszültség forrása lehet

A szakember úgy látja, hogy amíg az elmúlt századokban minden nemzedék fiataljai igyekeztek minél előbb felnőtté válni, mert ezáltal szerezhettek nagyobb önállóságot és szabadságot, addig a mostani generáció azért is ódzkodik felnőni, mert az ezernyi kínálkozó lehetőség, a megnyílt világ eleve megadja a szabadság érzetét.
- Szexuálisan korábban érnek be, ami új élet- és magatartásformákban ölt testet. Az önálló életvitelnek azonban rendszerint hiányoznak az egzisztenciális feltételei, nincs saját "keco", jövedelem, így a fiatalok sok esetben a szülök anyagi támogatására szorulnak, és náluk is laknak. E kettős helyzet többféle feszültség forrása lehet, de a kényszer és a kényelmi szempontok győznek, a fiatalok akár harmincon túl is megmaradnak nagy kamasznak - magyarázta Tóth Olga.

- Sokan közülük eleve félnek a felnőtté válással együtt járó több felelősségtől és a gazdasági válság által még inkább bizonytalanná váló jövőtől. Gyakran a hosszúra nyúló egyetemi tanulmányok is e tendenciát erősítik, az élethosszig tanulás örve alatt kitolható a kamaszkor. Mindez a jelenség a soha felnőni nem akaró angol mesefiguráról elnevezve Pán Péter-effektusként vált ismertté szerte a nyugati társadalmakban. Nálunk némi fáziskéséssel, néhány évtized eltelte után kezd elterjedni.

A luxuscuccok "identitásprotézisként" torzíthatják a személyiségfejlődést

Tőrösné Fehér Ildikó klinikai gyermek-szakpszichológus tapasztalatai szerint nem ritkán a felnőtt társadalom is ludas a jelenség felbukkanásában.

- Például a szülők egy része nem találja fel magát a felnőtt fiú vagy lány kiröppenése után keletkező űr kitöltésében, ezért ragaszkodik az addigi életvitelhez, amihez viszont kellékként igyekszik a már felcseperedett utódot továbbra is gyerekként kezelni és különböző trükkökkel otthon tartani, hogy továbbra is gondoskodhasson róla. Ehhez a felszín alatti titkos összjátékhoz a tehetősebb szülők ajándék autóval, márkás cuccokkal halmozzák el a gyermeküket, amelyek aztán egyfajta "identitásprotézisként" torzíthatják a fiatal személyiségének fejlődését. Az érdemtelenül ölébe hulló luxus követelőzővé teheti, kialakul a "nekem ez jár" szemlélet. E mentalitás a valós életben viszont csalódásokat, kudarcok sorát eredményezheti, ami elől a "gyernőtt" jobbnak látja a szülői védőszárny oltalmába menekülni. Több esetben a pályakezdő fiatal egyszerűen nem talál munkát vagy "visszaeső diákként" kényszerül továbbra is szüleivel túlkoros kamaszként élni - árnyalta a képet a lélekgyógyász.

Aláhúzta, hogy ugyancsak hozzájárul a lassított felnőtté váláshoz a média, elsősorban a fiatalság mítoszának a tévék által sugallt erőltetése. A reklámok, a vásárlásra buzdító műsorok főleg a fiatal korosztályt célozzák meg mint a legjobb potenciális fogyasztót, a néző pedig hagyja magát elbódítani a profi módon kifundált szirénhangoktól, és infantilizálódik.

- Az oktatási rendszer viszont csak részben képes e káros hatást tompítani. A mai fiatal generáció éppen a nagyobb szabadság káros mellékhatásaként állandó döntéskényszerben él, ami fokozott stresszt, agresszív reakciókat válthat ki nála, türelmetlen önmagával és másokkal szemben is. A szabadság könnyen szabadosságba csúszik. Mindez késlelteti az érett, felelős felnőtt kialakulását. Ezeknek a káros hatásoknak a mérséklésében a felnőtt társadalomnak, az oktatás korszerűsítésének kiemelten fontos a szerepe - vélekedett Tőrösné Fehér Ildikó.