Nyílik a konyha ajtaja, a bejáraton elektromos kerekes székben gördül ki a pincérnő; délután fél három van, az Ízlelő elnevezésű családbarát étteremben két vendég vár menüre. A felszolgáló, Kecskeméti Mária egyik kezével a kocsit irányítva, másik kezében tányérokkal manőverezik az asztalok között, mozdulatai nagy biztonságról és gyakorlatról árulkodnak.

- Előfordul, hogy az, aki nem törzsvendég, ki akarja venni a kezemből a tányért - mondta a felszolgálás szünetében az MTI-Pressnek a 41 éves, deréktól lefelé születésétől fogva részlegesen béna asszony. - Az újak között akad, aki sanda pillantással nézi, mit és hogyan csinálok, de a legtöbb vendég már megszokta, és kapunk elismerő szavakat is.

Mindig friss alapanyagokból dolgoznak

A 25 férőhelyes étteremben tízen dolgoznak. Reggel hét órakor a szakácsok kezdenek, fél nyolckor érkeznek az előkészítők, majd fél kilencre a felszolgálók - ismertette a menetrendet a vendéglátó helyet irányító mesterszakács, Both Sándor.

Éva, Zsolt és Zoltán a három szakács, ők hallássérültek, a felszolgálók között Mária és az egyik kezét, illetve lábát is nehezen használó Krisztina mozgássérült; az előkészítésben hárman jeleskednek: Erzsébet, Mária és egy szintén Zsolt nevű fiú, mindhárman tanulásban akadályozottak.

Az Ízlelőben naponta háromféle menüt készítenek: egy magyaros, laktatóbb ételsort, egy krémlevesekkel, kísérletező ízekkel tarkított kímélő és egy vegetáriánus menüt. Both Sándor közlése szerint mindig friss alapanyagokból dolgoznak, mellőzik az előre elkészített, fagyasztott zöldségeket. Az étteremben elvárás, hogy a felszolgálóknak csaknem azon a szinten kell ismerniük, mi hogyan készül, mint a szakácsoknak.

Az 57 éves mesterszakács - aki Debrecenben tanulta a szakmát és az Aranybika szállóban is dolgozott - elárulta: eleinte ő sokkal jobban tartott kollégáitól, mint ők tőle, hiszen korábban egy-egy mozgássérült láttán inkább elfordult, nem vett róluk tudomást. - A vendéglátásban nagyobb a pörgés, mint más szakmában, de nekem le kellett lassulnom hozzájuk: nem szabad elhadarnom az utasítást, mert a szakácsok például szájról olvasnak - jegyezte meg.

A kerekes székesektől mindenhol ódzkodnak

Az étterem tavaly napi 120-130 vendéget szolgált ki, mostanában naponta 70-en keresik fel.
A vendégek eleinte azért jöttek, mert kíváncsiak voltak, később már azért, mert a személyzet megpróbált nagyon komolyan megfelelni az elvárásoknak.

- Mindig azt mondtam, hogy ne adományt adjanak nekünk, hanem jöjjenek el ebédelni, mert ezzel biztosítják a munkát ezeknek az embereknek - húzta alá az étteremvezető, hozzáfűzve, hogy másutt aligha találnának állást.

Az alapítványnál öt éve, a kezdetektől felszolgálóként dolgozó Kecskeméti Mária elmesélte, hogy korábban rugókat fűzött, porzsákot hajtogatott és szociális foglalkoztatóban dolgozott. Az egy gyermeket - most 13 éves lányát - nevelő asszony képezte magát, érettségi vizsgát tett, számítógép-kezelői tanfolyamot végzett, de mindenütt zárt ajtókat talált. - A kerekes székesektől mindenhol ódzkodnak - magyarázta. Szavai szerint kissé irigyli a mai, főleg fővárosi fiatalokat azért, mert akadálymentes iskolákban tanulhatnak, és sokkal több lehetőségük van képezni magukat, mint az ő fiatalkorában egy vidéki mozgássérültnek megadatott.

Kellemes csalódtak

A 2007. májusban megnyitott éttermet a Kék Madár Alapítvány működteti. Mint a speciális munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtó szervezet programvezetője, Bodnár Ágnes felidézte, azután határozták el az étterem indítását, hogy az alapítvány ügyvezetője, Mészáros Andrea több jó külföldi példát látott.

Az előkészületek három évet vettek igénybe, ebből egy év 17, különböző fogyatékossággal élő ember képzésével telt el. Közülük heten maradtak az Ízlelő étteremben, és további kilencet hosszú távra el tudtak helyezni más területen. A vendéglátó helyet mintegy 40 millió forintos európai uniós támogatással alakították ki.
- Voltak, akik le akartak beszélni minket arról, hogy megvalósítsuk a tervünket. Azzal érveltek, hogy Magyarországon nem lesznek nyitottak az emberek egy ilyen kezdeményezésre, de kellemeset csalódtunk - fogalmazott a programvezető.

A Nonprofit Enterprise and Self-sustainabilitiy Team (NESsT) nevű szervezet segített előkészíteni az étterem indítását; képviselői azt jósolták, hogy jó, ha három év alatt nullszaldóssá válik a vállalkozás. - Ez nekünk már az első év végére megvolt - közölte Bodnár Ágnes.

Az 1997-ben alakult alapítvány, amely évente átlagosan húsz fogyatékossággal élőt helyez el a nyílt munkaerőpiacon, nevét és filozófiáját az ismert Maeterlinck-meséből kölcsönözte: a kék madár maga a boldogság, és kalitkája az emberi szív...

Az étterem 2008-ban kiemelkedően higiénikus működésért Fehér Liliom díjat, 2009-ben a NESsT kiemelkedő társadalmi vállalkozásának járó díját, tavaly pedig a vállalati felelősségvállalást elismerő CSR Piac különdíját kapta meg.