Magyarországnak jelentős adósságtörlesztést kell teljesítenie, ami a gazdaságot óriási mértékben megterheli, ennek ellenére a politikának marad mozgástere valamilyen fokú autonómiája, a kormány legtöbb törekvése pedig most éppen ennek bővítésére irányul - állítja Török Gábor. Egy „királyi út” biztosan nincs, azt pedig, hogy politika a lehetséges (kényszer)pályák közt végül a jóra talált-e rá, arra a mozgástérre, amelyik még nem veszélyezteti az adott politikai közösség életét, de racionális utat mutat, nem a szándék, hanem a végeredmény dönt majd el – mondta a Vasárnapi újságban megszólaló politológus.

Elszámoltatás

Török szerint, bár a 2006-os őszi események reparációja, kompenzációja a fejekben már megtörtént, és ma már a közvélemény többsége, sőt, a politikai elit is alapvetően másképp gondolkodik a 2006-os eseményekről, az igazságszolgáltatás ügyében még jókora hiányérzete van a társadalom egy részének. Sokan úgy érzik, hogy az elszámoltatásra 2010-ben tett ígéretek egy része beteljesítetlen maradt, ez pedig valamennyire a következő választások eredményét is befolyásolhatja, ahogyan ez megtörtént a 2002-ben beígért és elmaradt elszámoltatások miatt esetében is.

Népességfogyás

A politológus úgy látja, az aggasztó demográfiai adatok egyértelműen a rendszerváltás utáni politikai elit kudarcát jelzik, a súlyánál fogva az egyik, ha nem a legfontosabb kérdés, a népességfogyás problémája egyrészt jelentéktelenségbe fulladt, másrészt a politikai viták terepévé vált. Ha valahol, hát ebben a kérdésben minimális konfliktusnak és maximális konszenzusnak kellene lennie, a politikában azonban ennek egyelőre semmi jele. De ha a gondolkodásmód megváltozik, és a választópolgárok egyértelműen jelzik, fontosnak tartják a népességfogyás kérdését, az önérdekeitől vezérelt politika is alkalmazkodni fog a közvélemény igényeihez, és javulhat a helyzet – mondta a politológus a Vasárnapi újságban.