A tranzakciós adó és a gazdaságösztönző intézkedések melletti kiállásért cserébe az ellenzéki szociáldemokraták (SPD) és a Zöldek támogatják a fiskális paktum és az állandó euróövezeti válságkezelő rendszerről (ESM) szóló szerződés parlamenti ratifikációját. A két szerződés ratifikációjához kétharmados többség szükséges a törvényhozás mindkét házában, a kormány ezért az ellenzék támogatására szorul. A tervek szerint mindkét ügyben a nyár törvényhozási szünet kezdete előtt, még júniusban szavaznak.

A harmadik ellenzéki párt, a reformkommunista Baloldal elutasítja a fiskális paktumot és az ESM-et is, és közölte, hogy az alkotmánybírósághoz fordul. A karlsruhei testület a bejelentésre reagálva közölte, hogy az államfőhöz fordul, azt kérve, hogy ne írja alá a jogszabályokat, mert időre van szüksége a már beérkezett és az esetleges új beadványok elbírálásához.

Az államfői hivatal közleményben tudatta, hogy Joachim Gauck szövetségi elnök eleget tesz a kérésnek. A ratifikációs folyamat így elhúzódik, az ESM-ről szóló szerződést nem sikerül a tervezett július 1-jei határidőre átültetni a német jogba. Megfigyelők szerint a késésnek várhatóan nem lesz gyakorlati következménye, mert az Európai Bizottság a német fejleményektől függetlenül is azzal számol, hogy a válságkezelő rendszer csak július közepén kezd működni, mert az euróövezet több más országában - például Szlovákiában - sem fejezték be a parlamenti ratifikációt.

A kormány az SPD-vel és a Zöldekkel kötött megállapodás értelmében a pénzügyi tranzakciós adót az úgynevezett megerősített együttműködés intézménye révén, vagyis legkevesebb 9 tagország összefogásával javasolja bevezetni a június 28-án kezdődő uniós csúcson. Az előkészületeket "lehetőleg" az év végéig le kell zárni - áll a megállapodásban. E szerint az új adófajtát legkorábban 2013-ban vezethetik be.

A Merkel-kormány támogatja majd az Európai Beruházási Bank (EIB) alaptőkéjének emelését is. Az elképzelés szerint az EIB hitelezési képessége a tőkeemelés révén 15 milliárd euróval évi 60 milliárd euróra emelkedik, és a bank részvételével összesen évi 180 milliárd eurót lehet megmozgatni beruházások finanszírozására.

Németország azt is szorgalmazza, hogy emeljék 230 millió euróról 1 milliárd euróra annak a kísérleti jellegű programnak a költségvetését, amellyel a határokon átnyúló infrastrukturális beruházások úgynevezett projektkötvényekkel történő finanszírozásának lehetőségeit vizsgálják. A 2013 végéig tartó programhoz a pénzt az uniós költségvetésből különítik el, a számítások szerint 1 milliárd euró uniós forrás révén magánbefektetők bevonásával összesen 18 milliárd euró értékben lehet beruházásokat megvalósítani.

A két ellenzéki párttal kötött megállapodás szerint a kormány kezdeményezi, hogy az Európai Szociális Alap (ESF) forrásaiból indítsanak programokat a fiatalkori munkanélküliség visszaszorítása céljával, és támogatja az Európai Bizottság kezdeményezését, hogy az egész unióban vezessék be az úgynevezett ifjúsági garancia intézményét. Az osztrák mintára kidolgozott megoldás szerint állami közreműködéssel 4 hónapon belül gondoskodnak a munkaerőpiacra belépő fiatalok elhelyezkedéséről vagy továbbképzéséről.

Több más javaslat mellett Németország szorgalmazza azt is, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló úgynevezett többéves pénzügyi keret - uniós költségvetési kiadási terv - kialakítása során helyezzenek az eddiginél jóval nagyobb hangsúlyt a gazdasági növekedés ösztönzésére és a foglalkoztatás bővítésére.

Az SPD és a Zöldek szerint a megállapodással sikerült irányváltást elérni a kormány uniós politikájában, amely eddig a növekedés ösztönzésének rovására az államháztartási konszolidációra koncentrált. "A megszorítások korszaka véget ért" - foglalta össze az eredményeket Jürgen Trittin, a Zöldek frakcióvezetője. Ugyanakkor Sigmar Gabriel, az SPD elnöke elismerte, hogy nem sikerült megállapodásra jutni az államadósság kezelésének ügyében. A Merkel-kormány elutasítja a külön-külön felhalmozott tartozás törlesztésére vonatkozó közösségi szintű garanciavállalás minden formáját, így a kompromisszumos megoldásként számon tartott úgynevezett európai adósságtörlesztési alap ügyét sem hajlandó felkarolni. A koncepció lényege, hogy az euróövezet tagjai a GDP-arányos államadósság 60 százalék fölötti részére vállalnának közös garanciát.