A szervező Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Zrt. az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: a The Art of John Lennon című, a nagyközönség számára péntektől látogatható tárlat mintegy nyolcvan tárgyat mutat be a német Beatles-rajongó, Michael-Andreas Wahle magángyűjteményéből. A tragikus sorsú zenésznek a hatvanas évekből származó rajzai mellett szemügyre vehetőek személyes tárgyai, privát fotói, litográfiái, kitüntetései, és egyebek mellett a plakátjai is.

Az ez év elején már a szegedi közönség által is megcsodált, szeptember 26-ig nyitva tartó kiállítás apropóját az adja, hogy a Beatles idén ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját. A tárlatra a Trio Enigma zenekar múlt péntektől mini Beatles-koncertekkel hívja fel a figyelmet Pécs több pontján, amelyeken közszemlére teszik John Lennon jellegzetes szemüvegének óriás változatát.

A Zsolnay Örökségkezelő utalt rá, hogy John Lennon egész életében kreatív volt: gitározott vagy dalt komponált, de az sem volt ritka, hogy ceruzát, papírt ragadott és rajzolt. "Egyszerű vonalvezetésű, szellemes képek maradtak utána, melyekkel diákkorában iskolatársait, később saját magát és Yoko Onóval kötött második házasságából származó fiát, Seant is szórakoztatta" - írták. Hozzátették, hogy a percek alatt elkészült humoros rajzait még leghűségesebb rajongói közül sem ismeri mindenki.

A művész ifjúkorában, már első zenei sikerei előtt feltűnést keltett illusztrációival, karikatúráival, amelyeken nem ritkán tanárait örökítette meg. "Rajztehetségének köszönhetően tizenhét évesen felvételt nyert a Liverpool-i művészeti akadémiára, ahol 1957-1960-ig tanult, majd abbahagyta, hogy Beatle lehessen. A rajzolás iránti szenvedélye azonban haláláig megmaradt" - olvasható az örökségkezelő közleményében.

John Lennonról

John Ono Lennon (sz. John Winston Lennon, Liverpool, Egyesült Királyság, 1940. október 9. – New York, 1980. december 8.) MBE (a Brit Birodalmi Rend tagja), a 20. század egyik legnagyobb hatású énekese, zeneszerzője, költője és a The Beatles gitárosa. Az 1960-as évek folyamán Paul McCartneyval való együttműködése komoly hatást gyakorolt a rockzene fejlődésére, a komolyabb és politikai üzenetet hordozó irányba terelve azt.
Lennon dalai tele vannak fájdalommal és reménnyel.

Zenéje hol vidám, hol pedig nagyon komor volt. Dalszövegeiben személyes és karrierjéhez fűződő vágyait, gondolkodásmódját, a hírnév árnyoldalait és az aktuális eseményekről alkotott véleményét fogalmazta meg. McCartneyval sikerült meghonosítania az elektronikus effekteket a rockzenében, lehetővé téve ezzel számtalan zenei stílus kialakulását.

Mint a Beatles tagja, együttesvezetője, Lennon komoly hatással volt a rock and roll-ra és kibővítette a zenei irányzat határait az 1960-as években. Őt és szerzőtársát, Paul McCartney-t a 20. század legbefolyásosabb zenészei között tartják számon. Kettőjük közül Lennont tekintik a jobb szövegírónak és McCartney-t a tehetségesebb zeneszerzőnek. Ugyan nagyon leegyszerűsített, de ezen megállapításban van némi igazság. Bár a legtöbb dalt Lennon–McCartney-ként jegyzik, de a Lennon által inspiráltak mélyértelműbb, önelemző és sokszor személyes dolgokkal foglalkozó darabok. A legszürreálisabb dalai a „Strawberry Fields Forever” és az „I am the Walrus” szép példái különleges stílusának. Zeneszerzői kapcsolata McCartney-val többször késztette annak felületesebb, pozitív szemléletének az ellentételezésére, megmutatva az érem másik oldalát.

Lennon a televízióban, filmekben (mint az 1964-es Egy nehéz nap éjszakája), sajtótájékoztatókon és interjúkban tanúbizonyságot tett személyiségének lázadó, kritikus oldaláról, gyors észjárásáról és szarkasztikus humoráról. Munkáiban előszeretettel alkalmazta a szándékos megtévesztést. Zenei karrierje mellett békeaktivista, író, színész és festőművész is volt. 1980. december 8-án New Yorkban Mark David Chapman gyilkolta meg.

2002-ben a BBC egy közvéleménykutatás keretében összeállította A 100 legnagyobb brit névsorát, melyen Lennon a 8. lett (Paul McCartney a 19., George Harrison a 62. lett).