Csabai Ferenc elmondta: a film a Kárpát-medence legritkább állatait mutatja be, olyanokat, melyek a Földön máshol nem élnek. Mosonyi Szabolcs négy évig készítette filmjét. Az alkotó „magányos farkasként” egyedül dolgozik, s bevetett minden eszközt, hogy a néző a legapróbb élőlényeket is nagynak lássa. Emellett olyan dramaturgiát alkalmazott, melytől nemcsak filmszerűvé, de művészeti alkotássá is vált a 35 perces munka.  Mint a főszervező hozzátette: reméli, hogy az alkotást hamarosan a magyar nagyközönség is láthatja, bár egyelőre még nem kaptak bemutatkozási lehetőséget.

A fődíj mellett több mint egy tucat különdíjat is kiosztottak. Az idei fesztiválra 31 alkotótól 45 film érkezet: 36 az anyaországból, három Erdélyből, öt a Vajdaságból, egy pedig Franciaországból. A versenyre 2011. január 1-je után készített magyar nyelvű alkotásaikkal nevezhettek a profi és amatőr filmesek öt témakörben. A 22 profi és 23 amatőr film teljes játékideje 15 óra volt, a munkákat pénteken és szombaton láthatta a közönség.

Csabai Ferenc hangsúlyozta: fokozottan érezhető volt a forráshiány az alkotásokon, ugyanakkor az amatőrök már a profikhoz hasonló filmekkel neveznek. Idén a tájfilmek domináltak, csupán a beérkezett munkák 30 százaléka volt klasszikus természetfilm. Míg korábban voltak kedvenc témák, egy-egy állatfaj vagy természeti jelenség bemutatása, az idei fesztiválprogramban többségbe kerültek a - kisebb költségvetésből készíthető - tájfilmek. A fesztivált a tervek szerint jövőre ismét a vajdasági helyszínen rendezik meg, nevezni a hagyományokhoz híven jövő januártól lehet - ismertette a főszervező.


Endemica Hungarica: bennszülött értékeink

Emlékezünk a 2011-es év legnézettebb magyar filmjére, a Vad Magyarországra, amely természetfilm létére messze beelőzte mértékadó filmművészeink összes tavalyi alkotását? Az Endemica Hungarica egy hasonló természetfilmes dobás lehet 2012-ben. Négy éven át forgatták azt a filmet, amely bepillantást enged bennszülött, azaz endemikus állatfajaink életébe. A lebilincselő képsorokon olyan lényekkel ismerkedhetünk meg, amelyek legtöbbjének még a nevét sem hallottuk, pedig az egész földkerekségen csak itt, a Kárpát-medencében található meg.

Endemica Hungarica – ez a latin kifejezés magyarul annyit tesz: magyar bennszülött. A film olyan állatokkal ismerteti meg a nézőt, amelyek a Kárpát-medencében, valamint a Duna vízgyűjtő területén jöttek létre, illetve a távoli múltban más éghajlati területről érkeztek ide, hogy itt, a Kárpátok ölelésében saját fejlődési utat járva önálló alfajjá vagy fajjá alakuljanak.A nagyjából 35 perces produkción – rendezte és fényképezte Mosonyi Szabolcs, írta Bagladi Erika – négy évig dolgoztak az alkotók, s ha végignézzük a gyönyörű és izgalmas képsorokat, akkor láthatjuk, hogy megérte.

A filmen – amelyet az m1 tv csatornán is leadtak korábban – a stáb mellett 17 szakértő is közreműködött. Nélkülük a fajok többségének a nyomára se bukkantak volna az alkotók, ráadásul a filmben szerepelnek alig kutatott állatok is, amelyekről nagyon kevés publikáció jelent meg. A Természetvédelmi Hivatal, nemzeti parkok, Magyar Természettudományi Múzeum, Szent István Egyetem, MTA Balatoni Limnológiai Intézete, ELTE, különböző egyesületek és alapítványok szakemberei, munkatársai valamint a szakértők nem csak szellemi tudásukkal, de gyakran fizikai munkát végezve, helyszínt biztosítva vagy szereplőként is segítették a forgatást. Volt olyan faj (a lápi póc), ahol négy tekintélyes biológus működött közre azért, hogy elkészüljenek a különleges felvételek.

A filmben szereplő fajokat inkább filmes, mint biológus szemmel válogatták. Az alkotók arra törekedtek, hogy a szereplők a legegyszerűbb szervezettől a legfejlettebbig minél szélesebb skálán képviseljék faunánkat. Szerepet kapnak az ízeltlábúak (mecseki őszitegzes, aggteleki vakbolharák, szemcsés vakászka, magyar tarsza), a szivacsok (balatoni szivacs), a hüllők (rákosi vipera), a halak (lápi póc), a puhatestűek (fekete bödöncsiga) és az emlősök (csíkos szöcskeegér, északi pocok). A helyszínek kiválasztása is hasonló elv alapján történt: a filmben megjelenik a középhegység, a barlang, a meleg vizű patak, a síkság, a mocsár, a tó, a nedves rétek – mind-mind a Kárpát-medence jellegzetes élőhelyei.


A szereplőket apró történetekbe, „mini sztorikba” ágyazva mutatják be. A tegezét magával cipelő, táplálkozó lárvából párzó, majd petéket rakó mecseki őszitegzes nőstény lesz; a barlanglakó fajok a táplálékot a felszínről várják; a lápi póc és a szöcskeegér vadászik; a magyar tarsza vedlik és párzik; a rákosi vipera csatázik, párzik majd kicsinye születik; az északi pocok a kicsinyeit gondozza…

A film készítői fontosnak tartják kiemelni, hogy a képeken szereplő fajok ritkák, veszélyeztetettek, ezért egytől-egyig fokozottan védettek. Befogásukhoz, tartásukhoz, filmezésükhöz speciális engedélyek szükségesek. Ahhoz, hogy a forgatási munkák elkezdődjenek, a természetvédelemben, a nemzeti parkoknál dolgozó szakemberek, valamint az adott fajokat jól ismerő kutatók támogatására volt szükség.

A forgatások 2007 őszén, egy mecseki terepszemlével kezdődtek: itt bukkantak rá az egyik rendkívüli biológiai értékünkre, a mecseki őszitegzesre. A filmben látható párzó egyedekről a különleges felvételek néhány óra alatt elkészültek. Később a felvételek alapján a fajt Uherkovich Ákos és felfedezője, Nógrádi Sára azonosította (a mecseki őszitegzest, egy kirándulás alkalmával, Nógrádi Sára fedezte fel 1982-ben). Az utolsó forgatási nap: 2011. október 20. „Tavaly október közepe táján rájöttünk, hogy van még egy faj, ami bár filmes szempontból nem a leglátványosabb, mégis érdekes lehet. Ez a balatoni szivacs. Szerencsére még tartott a »vénasszonyok nyara«, és az MTA limnológiai intézet munkatársainak segítségével találtunk is néhány, a parti kövekre tapadt példányt. A forgatás úgy végződött, ahogy elkezdődött. Pár óra alatt elkészültek a felvételek. Jutalmunk pedig az volt, hogy ezen a meleg, októberi napon fürödhettünk egy utolsót a Balatonban” – emlékeznek a film alkotói.

„A legfőbb cél: a természet védelme. Városokban, falvakban élünk, rég elszoktunk a csodáktól. Ám váratlanul... egy törékeny rovar, egy ritka madár, egy kedves kis egér. Léteznek, harcolnak, szaporodnak, elpusztulnak, miközben a képernyőn tudtukon kívül főszereplőkké válnak. Megismerjük. Együtt érzünk, szurkolunk, fellélegzünk, örülünk, míg lassan a történet részeseivé válunk. Megszeretjük. Egy eszköz, ami a technika csúcsát képezi, varázsolja elénk az elveszettnek hitt csodát, és ellenállhatatlan vágyat kelt bennünk, hogy a valóságban is megízleljük és védjük. Védjük az örök csodát, ami maga a TERMÉSZET...” – írja Mosonyi Szabolcs saját honlapján.

VIDEÓ: