A háromnapos rendezvényen az 1532. évi, közel egy hónapon át tartó török ostromra emlékeznek a kőszegiek. Hagyományőrző csoportok - a csobánci Gyulaffy László Bandérium, a Fekete Sereg és a Kőszegi Darabontok - jelenítik meg Jurisics Miklós vitézeit, I. Szulejmán seregét, de a vár védelmében a történelmi valósághoz hűen a város polgárai is részt vesznek - mondta el Básthy Béla alpolgármester az MTI-nek.

Az ostrom újrajátszása is a történelmi valóságot követi. Bár a felújítás alatt levő Jurisics-vár nem látogatható, az előkészületek a hagyományok szerint zajlanak. Pénteken a Közösségi Ház udvarán és a vár Diáksétányán katonai táborokat építenek, a Jurisics téren a Kőszegi Drabantok toboroznak, és választják ki játékos próbatételeken a legjobb vitézeket. Mire beesteledik, a város szenátusa is összeül, és dönt a vészhelyzet kihirdetéséről.


Szombaton reggel müezzin, török imára hívó ének jelzi az oszmán sereg érkezését. A várvédők felvonulnak a város utcáin, és elhangzik az eskütétel is. A városban közben megjelenik a török sereg, lezajlik néhány párviadal, majd a diáksétányon megkezdődik az ostrom.

A történelmi napokon kulturális programokkal, vásári forgataggal, kézműves és katonai bemutatókkal is szórakoztatják péntektől egészen vasárnapig a közönséget. Dobzenekar, horvát tamburazenekar ad műsort, történelmi táncegyüttesek, mazsorettek, hastáncosok, néptáncegyüttesek, gólyalábasok lépnek fel. A táncos kedvűeket horvát és magyar táncházba invitálják, a gyerekek pedig számos játékos próbatételen és hadapródpróbán vehetnek részt.


Pénteken a Városi Múzeumban A török kultúra hatása a hódoltságban címmel nyílik kiállítás, a Művészetek Házában pedig Emberek hazámból - Nazim Hikmet könyve alapján címmel Sinan Gültekin török festő, szobrász tárlatát láthatja a közönség.

A programok Kőszegen és környékén az ostromhétvége után is folytatódnak; augusztus 11-én vármaraton futóversenyt és jelmezes sakkjátszmát rendeznek Kőszegen, Velemben régészeti témaparkot avatnak, korhű kelta ruhákat és eszközöket mutatnak be. Augusztus 30-án az ostrom 480. évfordulója alkalmából tartanak megemlékezést és hangversenyt Kőszegen.


Az idei programokhoz a szervező Kőszegi Ostromnapok Egyesület Foglaljuk vissza Kőszeget! alcímet is adott. Tavaly a városfelújítási munkák miatt a fesztiválozók kiszorultak a belvárosból, idén viszont már ismét számos látványos és szórakoztató program helyszíne lesz a városközpont. Idén készült el a Szultán-domb tetején a Szulejmán-kilátó is, amelynek tetején egy kiterített török sátrat idéző ponyva már most jelzi a történelmi játékok közeledtét. A kilátóról szép panoráma nyílik a városra, a helyi mondák szerint Kőszeg ostromát innét nézte végig a szultán.

A történelmi időket felelevenítő kőszegi fesztivál a Nyugat-dunántúli régió kiemelt kulturális és örökségturisztikai rendezvénye.

Részletes program: www.koszeg.hu/kultura/ostrom


A Kőszegi vár története

Vas megye nyugati szélén, a kőszegi hegység lábánál, a Gyöngyös patak jobb partján települt város legrégibb része, a megközelítően négyzet alaprajzú belváros északnyugati sarkában épült, elővárból és belsővárból álló Jurisics-vár. A várostól különálló belső várat és a tőle keletre fekvő elővárat is külön-külön vizesárok vette körül.
Az elővár alakja és elhelyezkedése teljesen független a város alaprajzi elrendezésétől azt a következtetést lehet levonni, hogy az elővár eredeti alakjában már a városszerkezet kialakulásakor fennállott.

A VIII-IX. századi oklevelekbe először 796-ban említik a vár és város nevét “Kunz Guntio Gunzio” alakban.
A honfoglaló magyarok letelepedéséről okleveleink nem beszélnek és Anonymus sem említi. Tatárdúlástól nem szevedett a település, de az akkori zavaros időkben kihasználva az osztrákok szállták meg. Tőlük foglalta vissza néhány év múlva Osl comes fia Herbord, aki a tatárok közeledtekor a király feleségét, gyermekeit, az egyházi kincseket és István király holttestét Dalmáciába mentette. Kőszeg vára “castrum kuszigh” alakban első ízben IV. Béla királynak 1248-ban kiadott oklevelében szerepel, amelyben Herbord grófnak a fenti vitézi tettéért, valamint azért, mert a Frigyes császár birtokába került kőszeg várát visszafoglalta, a Dráván túli Razna birtokot adományozta.

A tatárok kivonulása után, IV. Béla az ország védelme érdekében indított várépítkezései során épülhetett meg Kőszeg új vára, amely egy 1263-ban kelt oklevélben “novum castrum Kyzug” alakban fordul elő. Az új vár és város alapítását Kőszegi Henrik bánnak és hasonló nevű fiának tulajdonítják. Egy 1276-ban kiadott okmányban szerepel első ismert várnagya, “Bullo noster castellanus in Gunz” néven.


A várat Henrik halála után a vasvári káptalan előtt 1279-ben kötött osztálylevél szerint a legidősebb fia, István örökölte, aki két év múlva a nádori méltóságot is elnyerte, de féktelen garázda természete miatt “lupus rapax”-nak ragadozó farkasnak is neveztek. E főúr megfékezésére Habsburg Albert osztrák herceg 1289-ben mintegy 15 000 emberrel Kőszeg alá jött, és a várost a várral együtt elfoglalta. Az ostrom során, amikor is “A várost elborítá a kő, a nyíl, megfesté a védők vére”, leégett a minoriták temploma és kolostora. Az ostrom következtében megsérült falakat Albert helyreállítatta, és erős őrséget hagyott benne Emerberg Berchold várnagy vezetése alatt. III. Endre, az utolsó Árpád-házi királyunk és Albert herceg között 1291. augusztus 26-án megkötött békeszerződésben Albert lemondott a nyugati határszéli területekről azzal a kikötéssel, hogy az ottani több várat, köztük Kőszeg várát is le kell rombolni. III. Endre a székesfehérvári országgyűlésen rendelte el a kőszegi Óvárnak lerombolását.

A király halála után 1301-ben a Kőszegiek előbb Vencel cseh királyt, majd Ottó bajor herceget támogatták trónkövetelőként. Amikor Károly Róbert került trónra, ellene lázadtak fel. Iván 1307-ben meghalt, de utódai is a király ellen fordultak, ezért Károly Róbert parancsára 1323-ban Köcski Sándor és Kanizsai Lőrinc Kőszeg várát ostrommal kőszegi Andrástól elfoglalták. Köcski jutalma sem maradt el, mert ez év június 19-én kelt oklevél szerint hősi tettéért a Győr megyei Écs és Pázmán falvakat adományozta neki a király.

Ez időtől Kőszeg vára és városa királyi birtok volt, melynek régi jogait 1328-ban a király megerősítette, egyben tíz évre mentesítette az adózás alól a város polgárait, azzal, hogy tartoztak az elpusztult falakat újraépíteni, a sérülteket kijavítani, a bástyákat megerősíteni és a várat megfelelően körülárkolni.


Zsigmond király 1387-ben felesége, Mária nevében újra megerősítette a kiváltságokat, majd 1392-ben a várost a várral együtt a rác határszéleken fekvő várakért cserében Garai Miklósnak és testvérének Jánosnak adományozta, egyben a kőszegi polgárokat öt évre minden harmincad és vámfizetés alól mentesítette. A birtokba történő beiktatást a veszprémi káptalan 1392. október 20-án jelentette a királynak. E család kezén volt 1441-ig, amikor I. Ulászló király Pálóczi Simon főlovászmesternek és Gúthi Országh Mihály főkincstárnoknak adományozta.

III. Frigyes császár 1445-ben rövid ostrom után a várat elfoglalta, és 80 polgárt kihallgatás és ítélet nélkül, koholt vádak alapján felakasztott. A következő évben azonban a város összes kiváltságait megújította, sőt címert is adományozott neki. Frigyestől Mátyás király sereggel foglalta vissza 1482-ben, és fiának Korvin Jánosnak adományozta. II. Ulászló a farkashidai szerződésben ugyancsak Korvinnak adta, azonban 1491-ben Pozsonyban kötött egyezség alapján Miksa császár javára más várakkal együtt Kőszeg váráról is lemondott, amely így az osztrákok kezén maradt egészen a XVII. Század közepéig.

Szulejmán szultán elleni 1529. évi sikertelen hadjárata után I. Ferdinánd Jurisics Miklóst küldte másodmagával Konstantinápolyba a béketárgyalásokra. Szolimán azonban Jurisicsot fogságba vezette, s csak 1530 decemberében szabadult rabságából, és tért vissza Kőszegre, ahová még az előző évben nevezték ki várkapitánynak.

Szulejmán 1532-ben újabb hadjáratot indított Bécs ellen, melynek során a Dunántúl nagy részének elfoglalása után Bécs ellen vonuló seregéből mintegy 60 000 katona érkezet Kőszeg vára falai alá. A vár ostroma augusztus 10-én kezdődött meg, melyről két egykori krónikás is beszámolt.

A török 25 napi sikertelen és heves ostrom után elvonulása előtt “csak hódolatot és békét keresett a várkapitánynál az udvarral szemben, és béke lett”. Az történt ugyanis, hogy a nagyvezír kérésére Jurisics beleegyezett abba, miszerint török zászlóknak a vár tornyaira nyolc török zászlót a magyarok kitűztek, Ibrahim serege megkezdte elvonulását. Ferdinánd e vitézi tettéért Jurisics Miklóst Kőszeg bárójává nevezte ki, és a várat is nekiadományozta. A város vezetősége pedig úgy határozott, hogy a sikeres megmenekülés emlékére mindennap tizenegy órakor harangoznak, mely hagyományt a város ma is megtartja.


Jurisics magtalan halála után 1544-ben Weispriach János báró, ezután Teufel Kristóf császári kapitány, majd pedig a Jurisics fivérek gyermekeinek, ifj. Jurisics Miklósnak és Jánosnak lett zálogbirtoka. 1603-ban már Nádasdy Tamás kezén találjuk Kőszeget, aki 1605-ben Bocskai István vezérének Németh Gergelynek felszólítására a város polgárainak egyetértésével a kapukat megnyitatta.. A császáriak azonban kilenc hét múlva visszafoglalták. II. Mátyás király 1616-ban tartozékaival együtt 221 253 forintért Széchy Tamásnak adta el.

Bethlen Gábor serege foglalta el 1620 őszén, majd amikor a császári csapatok 1621-ben visszavették, Hörmann Mihály várnagyot árulás vádjával kivégezték. Az ostrom során többször leégett a város, a lakosok házai szinte lakhatatlanná váltak, és sokszor az éhhalállal küszködtek. A nikolsburgi béke után kezdett ismét fejlődésnek indulni Kőszeg és környéke.

A magyar országgyűlés több éves követelésének eredményeként 1647-ben Kőszeget és uradalmát visszacsatolták Magyarországhoz, egy év múlva szabad királyi várossá nyilvánították. Hű szolgálataiért pedig 1649-ben Széchy Dénes gróf kapta meg a várat, az Óházat, a környék 13 falujával, vám- és egyéb jogokkal. Az 1680-as évek elején hol a török által támogatott Thököly Imre, hol pedig a császári csapatok birtokába került a város. Tetézte a bajokat, hogy 1684. április 21-én hatalmas tűzvész pusztított, melynek során 242 ház, az 1700 január 30-i tűzben pedig az egész belváros leégett. A Széchyek kihalta után 1795-ben Esterházy Pál herceg szerezte meg örökjoggal Kőszeget és birtokát.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején hol a kurucoké, hol a császáriaké volt a város. A XIX. Század elején, 1809. június 7.én Eugéne Beauharnais alkirály vezetésével francia csapatok foglalták el Kőszeget. Kivonulásuk után az 1830-as években megkezdték a várfalak és bástyák lebontását, s ezzel megszűnt a vár minden hadi jelentősége.

Az időközben átalakított vár 1932-ben határőrlaktanya, majd 1954-ben terményraktár lett. Az OMF 1955-63 között Gergelyffy András és Holl Imre régészekkel feltáratta , s Sedlmayr János építész vezette műemléki helyreállítást.