Fodor Árpád beszámolója:

A dunaszerdahelyi pályára látogatott a Gokart OB mezőnye a negyedik versenyhétvégéjén. A hagyományosan sok előzési ponttal büszkélkedő pályán egy unalmas elődöntő után a második futam elég eseménydúsra sikeredett, amikor is a másodiktól a hatodik pozícióig mindenhol megfordultam legalább egyszer. A végeredmény ugyan még mindig nem az igazi, de a harmadik helyet így is átvettem az összetettben.

A dunaszerdahelyi egy különleges pálya. Már évtizedek óta szerves része szinte minden regionális bajnokságnak, ami a vonalvezetését tekintve nem is csoda. Viszonylag egyszerű aszfaltcsík, jó féktávokkal és előzési pontokkal, valamint sok szintkülönbséggel tarkítva. Bár könnyen tanulható, itt létfontosságú egy jó beállítás megléte, ugyanis nélküle könnyű visszaesni. Az infrastruktúra azonban még most is borzalmas, de ez már egy másik történet...

A pénteki volt az első nap amikor vezethettem. Semmi különös nem történt szerencsére, ami megzavarta volna a munkát, így kora délutánra már kiderült, egy másik vázzal próbáljuk felvenni a harcot vasárnap.

Szombaton volt egy kis elektronikai hibánk kora délután, de még az új garnitúra gumik előtt sikerült megoldani, így a második leggyorsabb voltam a nap végén. Az utolsó bemenetre azonban jelentősen lassultunk, aminek nem tudtam mi lehetett az oka, így nem a legjobb szájízzel mentem vissza a szállásra lazítani és készülni a versenyre.


A karburáció hasonlóan alakult. Csak negyedik lettem, viszont mivel már elég viseltes gumikkal mentem, titkon bíztam az időmérős formajavulásban.

Ez többé-kevésbé be is jött, és ugyan végül csak a 3. helyet szereztem meg, jónak éreztem a kilátásokat a versenyre nézve.

Az első futam rajtjánál maradtam a harmadik, a hátsó egyenesben azonban problémáim adódtam az első körben. Kissé eláttételeztük magunkat, így keményen védekeznem kellett a hátulsók támadásai miatt. Sikerült megtartanom a pozícióm, azonban az első kettő ezalatt kicsit meglépett. Néhány körig úgy tűnt, sikerülhet beérnem a második Ferencz Márkot, ez azonban nem jött össze, akármennyire is próbálkoztam.

A második futamot ismét a harmadik helyről kezdhettem meg. Márkot sikerült lerajtolnom, de a gyorsaságom nem volt meg hozzá, hogy hátul is tartsam. Az első körös harcoknál azonban kockáztatnom kellett, hogy ne engedjem már az elején meglógni. Ezúttal nem jött be, és egészen ötödiknek estem vissza. Innen lett igazán kemény a dolgom. Az első futamhoz képest a vártnál sokkal jobban visszaesett a gyorsaságunk (míg átlagosan a mezőny 1-2 tizedet, mi 4-et lassultunk), tehát nem sok esélyem volt előrébb keveredni. Szerencsére viszont a mezőny még nem rázódott szét az első körökben, így sikerült ismét a harmadik helyre feljönnöm. Ellépni azonban már esélyem sem volt, és a rohamosan kopó gumijaimtól a futam közepére a gép kifejezetten nehezen volt vezethető. A hatodik helyig estem vissza az utolsó pár körre, innen viszont a 21. körben tudtam előzni egyet, így ötödikként értem be.

Az előzetes reményekkel szemben nem muzsikált olyan jól a másik váz első éles bevetésén, mint vártuk, ami a döntőbeli problémákat is okozta. Most már ez a probléma megoldódni látszik, ugyanis a hétvége folyamán kiismertük a ráma lehetőségeit, amit a későbbiekben kamatoztatni is fogunk. Nem mellesleg pedig a technikai hibákkal tarkított szezonkezdet ellenére már most sikerült előrejönnöm a harmadik helyre a bajnokságban.