51 éve járt először ember az űrben

Éppen 51 évvel ezelőtt, 1961. április 12-én Szovjetunióban bocsátották Földkörüli pályára a világ első embert szállító űrhajóját, fedélzetén Jurij Gagarin repülő őrnaggyal. A “Vosztok 1” 108 perces földkörüli útja akkoriban hihetetlen szenzáció volt. Azóta több mint háromszázan jártak a kozmoszban, köztük 1980. május 26-án a magyar Farkas Bertalan is.

1961. április 12-én a kazahsztáni Bajkonurban helyi idő szerint az órák 9 óra 8 percet mutattak, amikor Jurij Alekszevics Gagarin a Vosztok-1 űrhajó fedélzetén történelmi útjára indult. Összesen 108 perc alatt egyszer megkerülte a Földet, majd 10 óra 55 perckor Szaratov környékén leszállt.

1960-ban kiválasztották, így bekerült a szovjet űrprogramba. 20 társával együtt igen kemény kiképzésen ment keresztül. Gagarint és társát, German Tyitovot kitűnő teljesítményük és kis termetük alapján választották ki az űrutazásra. (Gagarin 157 cm magas volt.)

Utazása az egész világot ámulatba ejtette, mivel ő volt az első ember, ki kijutott a világűrbe, új korszakot nyitva ezzel az emberiség történetében. A történelmi repülését követően a 27 esztendős fiatalember valóságos világsztár lett. A Világegyetem polgára, ki örök időkre úgy vonult be a történelembe, mint orosz ember.

Űrbéli tartózkodása alatt hadnagyból őrnaggyá léptették elő – ebben a beosztásában szerepelt a TASSZ híradásában is. Földet érése után Nyikita Hruscsov üdvözölte. Gagarin a hirtelen rászakadó népszerűséget rosszul viselte. Részben ennek, részben pedig megromlott házasságának hatására inni kezdett.
1962-től a Legfelső Tanács tagja lett, de később visszatért Csillagvárosba, ahol többször használható űrhajók tervezésével foglalkozott.

A 108 perces földkörüli út akkoriban hihetetlen szenzáció volt, az azóta eltelt negyvennégy év alatt viszont oly hatalmas mértékben fejlődött az űrtechnika, hogy ma egy többhónapos űrutazás sem rázza fel különösebben a világ közvéleményét. Még eseményszámba ment, amikor 1963-ban az első szovjet űrhajósnő, Valentyina Tyereskova felrepült, mit csak közel húsz év elteltével ismételtek meg. Mára pedig olyan közvetlen kapcsolatunk lett a világűrrel, hogy szinte fel sem tűnik, hogy a televíziózáshoz, az időjárás-előrejelzéshez, a termésbecsléshez, a tengeren bajba jutott emberek felkutatásához a Föld körül keringő műholdak százait használjuk segítségül.

Gagarin repülésével a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az űrhajózás új katonai, technikai, gazdasági lehetőségeket kínál. Hozzá is láttak a kozmosz meghódításához. John Kennedy elnök 1962 májusában még azt is közhírré kiáltotta, hogy amerikai ember lesz az első, aki még az évtized vége előtt a Holdra teszi a lábát. Elhatározását megvalósítás követte, hiszen Neil Armstrong 1969. júliusában eljutott a Holdra.

Az első űrutazás után hét évvel, 1968. március 27-én Jurij Gagarin egy MIG-15 repülőgéppel végrehajtott rutinszerű gyakorlórepülés során lezuhant és életét veszítette. Egyes híresztelések szerint nem baleset áldozata lett. 34 éves volt. Feleségét, Valentinát és két lányát hagyta maga után. A világhíres űrrepülő pedig még ma is köztünk lehetne. Az elmúlt hónapban, március 9-én ünnepelte volna hetvenegyedik születésnapját. Emléke azonban nem halványult, hiszen első világűrbe tartó repülésének dátumán az Űrhajózás napját ünnepeljük.

Összeesküvés-elméletek

Korabeli nyugati források szerint nem Gagarin volt az első ember az űrben: több sikertelen, a pilóták halálával végződő kísérlet előzte meg Gagarin űrrepülését, amelyeket a szovjet propaganda elhallgatott. Később, a holdra szállással kapcsolatos összeesküvés-elméletekhez hasonlóan Gagarin útjáról is azt terjesztették, hogy valójában nem történt meg, csak a szovjet technikai színvonalat alátámasztani kívánó hazugság volt. Ezeket a híreket általában összekötik a Gagarin halálának körülményeit megkérdőjelező híresztelésekkel.

Ismét más források szerint Gagarin élete végén egy titokzatos betegségben szenvedett, amelyet az űrutazás hatásának tekintettek, ezért utolsó éveit karanténban töltötte.

Egyik elmélet szerint Gagarin valójában egy szerepet játszott el, azaz Gagarin helyett Grigorij Gigojevics Nyeljubov repült 1961 április 12-én. Mivel az űrhajóskiképzésben szintén részt vett Gagarint tekintette a párt a kommunista emberideálnak és nem Nyeljubovot, ezért a hős űrhajós szerepét Gagarin játszotta el az elmélet szerint.

Egy másik elmélet szerint Gagarin nem a Mig 15 UTI balesetében halt meg a Kirzah megyében, Vlagyimir járásban található Novoszelovo falu közelében (a két elhunyt pilóta teste soha nem került elő), hanem egy megrendezett balesetről volt szó, ahol két vadászgép pilóta az eredeti terveknek megfelelően sértetlenül katapultált a repülőgépből. Míg Gagarin valójában, mint a sikertelen „Zond-4” holdkörüli űrküldetés (A “Zond” az USA “Apollo” űrprogramjának szovjet megfelelője) résztvevője visszatéréskor vesztette életét. Tehát a figyelemelterelő repülőgépbaleset időpontjában Gagarin valószínűleg már halott volt. Ezeket az állításokat sem a korabeli, sem a későbbi orosz és nyugati hivatalos források nem erősítették meg.

Gagarinra és az első űrsiklóra emlékezett az ISS legénysége

A Nemzetközi Űrállomás hat asztronautája csötörtökön két emberes űrrepülési mérföldkőről emlékezett meg. Jurij Gagarin szovjet kozmonauta első emberes repüléséről, valamint a NASA űrsiklókorszakának első, kockázatos felbocsátásáról emlékeztek meg.

Ötven évvel ezelőtt, 1961. április 12-én Gagarin lett az első ember az űrben. Vosztok-1 missziója 108 percig tartott, ez idő alatt a kozmonauta teljesen megkerülte a planétát. Gagarin úttörő repülése előtt tisztelegve világszerte összejöveteleket tartanak Jurij éjszakája címen, melyekhez az űrállomás legénysége is csatlakozott 386 kilométeres magasságban.

„Nagyon fontos volt az a nap, amikor Jurij elindult” – mondta Dan Burbank, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) parancsnoka szerdai interjújában. -Tulajdonképpen megalapozott egy csodálatos és nagyra törő űrpogramot, melyet manapság együttesen és nemzetközileg viszünk tovább.” Az asztronauták együtt vacsoráztak, ami lehetővé tette, hogy a tarka csapat – két amerikai, egy holland és három orosz űrhajós – Burbank szavaival élve elgondolkozhasson az űrprogramon, a jelen korszakon és annak jövőjén.

Csütörtökön az emberes űrrepülés történetének másik fontos mérföldkövéről is megemlékeztek: 31 évvel ezelőtt, 1981. április 12-én indult el a Columbia űrsikló legelső missziójára, a NASA űrsiklóprogramjának égisze alatt. Azon a napon John Young és Bob Crippen asztronauták ültek a Columbia fedélzetén az STS-1 misszió keretében, mely a NASA első emberes űrkalandja volt az Apollo-Szojuz tesztprojekt 1975-ös kivitelezése óta. Harminc évvel az űrsikló fellövése után a NASA tavaly nyugdíjazta a flottát. A három megmaradt űrjárművet és a prototípust múzeumokba szállítják.

„Az űrsikló véghezvitte azt a feladatot, melyre megtervezték – mondta Burbank. – Néhány csodálatos megfigyelés fűződik nevéhez az űrben, létrehozta ezt a laboratóriumot, melyen most van szerencsénk hat hónapot eltölteni.”

Jelenlegi missziója előtt Burbank kétszer vett részt űrsiklók vezette küldetésekben, mindkétszer az Atlantis fedélzetén. „Úgy hiszem, nagyon jó ötlet, hogy az űrsiklók múzeumokba kerülnek, ahol mindenki megtekintheti őket – tette hozzá. – Költségvetési szempontból, véleményem szerint mindez segít a NASA-nak előteremteni a megfelelő anyagi hátteret a következő űrhajó megtervezéséhez.”

Április 17-én a Discovery űrsikló elhagyja a Kennedy Űrközpontot, az átalakított 747-es óriásgépen a washingtoni Dulles Nemzetközi Repülőtérre indul, ott átadják a Smitshonian Nemzeti Légi- és Űrkutatási Múzeumnak. „Egyfelől szomorúsággal tölt el az űrsiklók nyugdíjazása, másfelől örülünk neki, hogy újabb lehetőség tárult fel a jövőben korszerűbb és reményeink szerint jobb űrhajók kipróbálására.”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *