Ez az első alkalom, hogy ilyen áttörésre kerül sor a fehér kontinensen ismert több mint 300 jég alatti tó egyikénél. A kutatók úgy hiszik, a Vosztok friss betekintést engedhet az Antarktisz fagyos történetébe. Abban is reménykednek, hogy a tudomány számára új, mikrobiális életformákra bukkannak.

Az orosz Sarkvidéki és Antarktiszi Kutatóintézet szerdai közleménye szerint az áttörésre február 5-én került sor, moszkvai idő szerint este fél kilenc előtt. "Az 57. orosz antarktiszi expedíció specialistái elérték a Vosztok-tó vizét" - idézte a közlemény Alekszandr Jelagint, a kutatóbázis vezetőjét.

Hétfőn egy meg nem nevezett tudományos forrás már azt jelentette a Ria Novostinak, hogy az orosz csapat elérte a tó felszínét, és 3768 méteren állt meg. Azonban számos kutató megkérdőjelezte az információt. A bejelentett esemény valójában nem a tó vizének elérését jelentette - magyarázta a kutatóintézet sajtóközleményében -, mivel ebben a mélységben még csak a tó felszínével kerültek kapcsolatba. Az orosz kutatóknak még majdnem további két métert kellett fúrniuk, hogy vizet érjenek. "A fúrási műveletek folytatódtak, és 3769,2 méteres mélységben érték el a víztömeget."

A fúrási projekt megtervezése és kivitelezése éveket ölelt fel. A tó a Kelet-Antarktiszi Jégtakaró szívében helyezkedik el, mely a Föld egyik legzordabb vidéke. Itt mérték a legalacsonyabb hőmérsékletet - mínusz 89 fokot - a Földön, 1983. július 21-én.

A Vosztok állomást először 1956-ban állították fel. Azonban csak a hetvenes években - radar segítségével - kezdték el brit kutatók gyanítani, hogy valami rejtőzhet a jég alatt. A további geofizikai felmérések során megállapították a jég alatti képződmény méreteit. A 15 ezer négyzetkilométeren elterülő, és több mint 800 méter mély Vosztok-tó méreteiben hasonlít a szibériai Bajkálhoz és az észak-amerikai Ontario-tóhoz.

Több mint háromszáz hasonló víztömeget azonosítottak azóta az Antarktiszon. Folyékony halmazállapotban maradnak a geotermális hő és nyomás miatt, emellett a egy hatalmas és dinamikus hidrológiai hálózat részét képezik.A tavak némelyike kapcsolatban áll egymással és víz cserélődik közöttük. Mások azonban tejesen el vannak zárva, ebben az esetben vizük talán több ezer, ha nem millió éve egy helyen található. Az orosz kutatók megpróbálják majd kideríteni, hogy a Vosztok-tó mennyire elszigetelt. Amennyiben ilyen képződmény, akkor a tudomány számára újnak számító élőlények fejlődhettek ki benne.

Mindazonáltal a tudományos közösség aggódik, hogy beszennyezhetik a tavat, és a fúrócsapatot is érte némi kritika az alkalmazott módszerek miatt. A csapat azonban azt állítja, hogy minden szükséges előkészületet megtettek ennek megakadályozására.

A Vosztok-projekt egyike annak a számos vállalkozásnak, melyek az Antarktisz alá szeretnének bepillantani. A Brit Antarktiszi Kutatóprogram szakemberei a nyugat-antarktiszi Ellsworth-tavat szeretnék megfúrni, míg az amerikai csapat a Whillans-tavat célozza, szintén nyugaton.

A projektek azon asztrobiológusok számára is igen érdekesek, akik az élet eredetét és valószínű megoszlását vizsgálják az univerzumban. Az antarktiszi tavakban uralkodó feltételek nem sokban különbözhetnek azoktól, melyek a külső Naprendszer jeges holdjainak felszíne alatt létezhetnek. A Jupiter körül keringő Európához, és a Szaturnusz körül keringő Enkeladuszhoz hasonló helyek lehetnek a Földön kívül a legjobb jelöltek az idegen organizmusok kutatására.

Korábbi cikkünkből további információkat tudhat meg a Vosztok-tóról és az expedícióról IDE kattintva!