Csörgő Tamás, Roy J. Glauber és Atholie Rosett a viszneki Természettudományos Önképzőkör nyári táborában

Roy J. Glauber professzor az „optikai koherencia kvantumelméletéhez adott hozzájárulásáért”, vagyis a fény részecskéi, a fotonok viselkedésének kvantumelméleti leírásában elért eredményeiért 2005-ben kapott fizikai Nobel-díjat. Elmélete magyarázatot adott a hőmérsékleti sugárzó fényforrások, például egy sokféle hullámhosszú (színű) és fázisú fényt kibocsátó lámpa, és a mára már szintén hétköznapivá vált koherens fényforrások, a meghatározott frekvencián és fázisban sugárzó lézerek és kvantumerősítők fényének különbözőségére. Glauber professzor a kvantumoptika mellett a nagyenergiás fizikában is alapvető számítási eljárásokat dolgozott ki, amelyek több, jelenleg is zajló kísérleti adat kiértékelésében nélkülözhetetlenek (ún. Glauber-Gribov modell).

 

 

Glauber professzor elülteti a Tudás jelképes fáját a heves megyei Visznek községben. Választása szerint a Tudás Fáját egy óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) reprezentálja.

A Nobel-díjjal kitüntetett tudós, Csörgő Tamás mag- és részecskefizikus, a PHENIX és a TOTEM kísérletek magyar csoportjainak tudományos vezetőjének meghívására érkezett Magyarországra.

A PHENIX kísérlet a brookhaveni (USA) Relativisztikus Nehézion Ütköztető (RHIC) gyorsítójának egyik kísérlete. Az itt megfigyelt nehézion-ütközésekben olyan tűzgömb keletkezik, amely a korai Világegyetem egyfajta mása, az Ősrobbanás utáni néhány mikromásodpercből.

A TOTEM kísérlet az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a CERN Nagy Hadron Ütköztetőjének, az LHC gyorsító proton-proton ütközéseket vizsgáló, hét kísérleti berendezés egyike, amely a nagyenergiás proton-proton ütközéseket vizsgálja, azokban a nagy szöggel előre vagy hátra szórt részecskék eloszlásait méri.
A kísérleti munka fő megállapítása, hogy a CERN LHC 7 TeV-es ütközési energiáján a protonok teljes ütközési felülete (hatáskeresztmetszete) lényegesen nagyobb, több mint kétszer akkora, mint a korábbi, kisebb energiával működő protonütköztetők (például az ISR) kísérleteiben mért hatáskeresztmetszet. Ez az eredmény azért érdekes, mert hétköznapi körülmények között, például az autónk gyorsításakor azt tapasztaljuk, hogy akármilyen sebességgel haladunk, az autónk szélessége pontosan ugyanakkora marad. A TOTEM kísérlet sebességtartományában azonban, ha a protonok a fényhez nagyon közeli sebességgel mozognak, felületük a kétszeresére növekszik. Ez arra hasonlít, mintha igen nagy sebesség elérésekor az autónk már nem férne be egy sávba, hanem két sáv szélességét foglalná el.

Glauber professzor olyan módszert dolgozott ki, amely segítségével érthetővé, jellemezhetővé és mérhetővé is vált a csillagok és izzólámpák, valamint a lézerek fénye közötti különbség. Megállapította, hogy az izzólámpák, illetve a csilllagok által kibocsájtott fény rendezetlennek, zajosnak, kaotikusnak tekinthető, míg a lézerek fénye a lehető legnagyobb rendezettséget, azaz a koherenciát mutatja. Optikai modellje sikerrel alkalmazható a nagyenergiás részecske- és magfizikai reakciók leírására is.

„Reméljük, hogy Glauber professzor gondolataival nem csak a kutatás-fejlesztés területén aktív magyar tudósokat, hanem valamennyi fiatal, tehetséges, innovatív, kreatív szakembert, sőt, a tudományok iránt érdeklődő nagyközönséget is inspirálja majd” - mondta Jádi Németh Andrea, LL.M. a Harvard Club Magyarország elnöke.