Az alapítók között van még Peter Diamandis, az x Prize nevű díj kezdeményezője, azé a díjé, amelyet 2004-ben Paul Allen és Burt Rutan kaptak meg az első magánpénzből megvalósított űrutazásért, továbbá Eric Anderson, akinek Space Adventures nevű cége már hét turistát küldött fel a világűrbe. Larry Page és Eric Schmidt, a Google vezérigazgatója és elnöke is érdekelt a cégben. Ugyanígy Simonyi Károly (Charles Simonyi), az a mérnök, aki a Microsoft Office nevű szoftverének munkálatait irányította (és Eric Anderson cégének segítségével már kétszer járt a világűrben). A The Economist brit hírmagazin szerint egy ilyen stáblistát legalábbis illik komolyan venni.

Ígéretesnek tűnő aszteroidák

Ami az elképzelést illeti, néhány aszteroida egészen ígéretesnek tűnik. Sok közülük a naprendszer kialakulásának időszakából származó szemét, ám szép számmal akadnak köztük kisebb bolygók darabjai is, amelyek az évmilliárdok folyamán történt összeütközések nyomán keletkeztek. Ezek előkelő helyen állnak a Bolygóközi Források beszerzési listáján, mert az ásványok megolvadásának és az azt követő, magot, köpenyt és héjat létrehozó rétegződésnek bolygóalkotó folyamata úgy rendezhette el a tartalmukat, hogy az értékes anyagok kitermelhető ércekben koncentrálódtak. A Földön például a platina és a vele rokon elemek ritkán fordulnak elő a felszínen, ám számítások szerint gyakoribbak a bolygó fémekben gazdag magjában.

Valószínűleg ugyanez igaz azokra a bolygókra is, amelyek széttöredezéséből az aszteroidák keletkeztek. Egy irídiumban gazdag sziklaréteg (az irídium a platina egyik közeli rokona) volt az első geológiai nyoma annak az aszteroidabecsapódásnak, amely feltételezhetően a dinoszauruszok kihalásához vezetett.

A legtöbb aszteroida a Mars és a Jupiter között kering, de elég sok, földközelinek nevezett aszteroida csillagközi méretekben csupán egy köpésre van a Földtől, tehát érdemes ásványforrásként megvizsgálni, már amennyiben a kitermelés gazdaságosan megoldható.

Az első feladat egy sikerrel kecsegtető aszteroida megtalálása. Pillanatnyilag mintegy kilencezer földközeli aszteroidát ismernek, a legtöbbet azoknak a kutatásoknak köszönhetően, amelyek azt vizsgálják, hogy melyek azok a világűrbeli testek, amelyek egyszer összeütközhetnek a Földdel. Ez a katalógus jó kiindulópont, de a Bolygóközi Források tovább akar lépni. Szándékai szerint 2014-ben pár millió dolláros költséggel kis űrteleszkópokat bocsát fel, amelyeknek az lesz a feladatuk, hogy olyan aszteroidákat keressenek, amelyekre könnyű eljutni, és a pályájukat járva elég gyakran kerülnek a Föld közelébe ahhoz, hogy a bányászat során nyert anyagokat sűrű időközönként a Földre lehessen juttatni.

Az igazi kétség nem a kínálat megvalósíthatósága

A dolognak ez a része nem túl bonyolult, ám a következő fázis már keményebb dió. Valamivel több mint egy évtized múlva, amikor már lesz elég megfelelőnek ítélt célpont, a cég űrhajók második hullámát akarja a világűrbe küldeni, hogy közelebbről szemügyre vegyék, hogy mit sikerült találni. Ez már jóval nagyobb kihívás, mint néhány teleszkóp földkörüli pályára állítása, de elképzelhető, hogy végre lehet hajtani már létező technológiával. Ezután kezdődnek az igazi nehézségek.

Két módja van annak, hogy a világűrből szerzett áruk a Földre jussanak. Az első: megpróbálni kiaknázni egy nagy, földközeli aszteroidát a meglévő pályáján, és a kibányászott anyagot akkor elszállítani róla, amikor közel jár hozzánk. Ezért folyik a megfelelő pályával rendelkező aszteroidák utáni kutatás. Ahhoz azonban, hogy ezt a megoldást alkalmazni lehessen, intelligens robotok kellenek, amelyek évekig önállóan tudnak dolgozni, kitermelik és feldolgozzák a kívánt anyagot.

A másik megoldás kisebb aszteroidák befogása, pályára állítása a Föld vagy a Hold körül, végül megfelelő méretűre darabolása. Ez azonban katasztrofális következménnyel fenyeget, amennyiben valami hiba történik az aszteroida manőverezése közben.

Akármelyik megoldást választják is, a költségek óriásiak lehetnek. Egy megvalósíthatósági tanulmány, amelyet a William Myron Keckről elnevezett űrtudományi intézet készített nemrég, úgy becsülte, hogy egy 500 tonnás aszteroidának a Holdhoz való küldése több mint 2,5 milliárd dollárba kerülne. Korábbi kutatások szerint ahhoz, hogy a siker reményében kezdje meg a tevékenységét, 100 milliárd dolláros törzstőkével kell rendelkeznie egy aszteroidán bányászatot folytató vállalkozásnak. Ráadásul rengeteg új technológiai megoldásra van szükség, köztük nagyobb teljesítményű napelemekre, villamos ionmotorokra, Földön kívül használható bányagépekre és automatikus üzemű finomítókra. Mindez persze megvalósítható, ha van hozzá elegendő pénz és zsenialitás.

A vállalkozással kapcsolatos igazi kétség azonban nem a kínálat megvalósíthatósága, hanem a kereslet kapcsán merül fel. A platina, az irídium és a többi hasonló fém azért olyan drága, mert kevés van belőle. Ha bőséggel rendelkezésre állnak, olcsóvá válnak. Az elképzelés megvalósításán dolgozó csapat legfontosabb tagjai tehát valószínűleg nem a vállalkozók és kockázati befektetők lesznek, akik motorként működnek és biztosítják pénzt, és nem is a végrehajtáshoz szükséges eszközöket produkáló mérnökök, hanem a közgazdászok, akik megpróbálják megállapítani, hogy milyen hatással lesz a platina árára, ha a fém nagy mennyiségben érkezik a világűrből.