A robotfelderítő szeptember 13-án készítette a felvételt, nagyjából öt héttel azt követően, hogy landolt a Gale-kráterben.

A MastCam készülékkel lekapott fogyatkozás teljesen másmilyen, mint a hasonló események a Földről. Ennek oka, hogy bolygónk holdja 3476 kilométer széles, azaz elég nagy ahhoz, hogy teljesen kitakarja a napkorongot, amikor a Föld, Hold és Nap tökéletesen felsorakozik egy vonalban. Még a részleges napfogyatkozások is lenyűgöző események.

Míg a Phobosz sokkal közelebb kering a Marshoz, mint égi kísérőnk bolygónkhoz, ez a hold mindössze 22 kilométer széles. Így a napfogyatkozás során csak egy apró részt takar ki a csillagból. A Mars másik holdja, a Deimosz még kisebb, és még távolabb van a Vörös Bolygó felszínétől, mint a Phobosz, így még kisebb részt „harap” ki a Napból, amikor áthalad – vagy átvonul – a korong előtt. Sok kutató úgy hiszi, mind a Phobosz, mind a Deimosz aszteroida, amelyet a Mars gravitációja fogott be.


A napfogyatkozásos fotók nem a szerencsés véletlennek köszönhetőek. A Curiosity kutatói már egy ideje tervezték a képek elkészítését, a felderítő valószínűleg még több ilyen fotót kap lencsevégre az elkövetkező hetekben. Jennifer Trosper, a Sugárhajtású Laboratórium kutatója és a misszió szakembere elmondta, a következő hónapban három lehetőség lesz az átvonulások megfigyelésére. Hozzátette, hogy a Spirit és az Opportunity – amely 2004 januárjában érkezett meg – szintén készített hasonló képeket. Az ilyen felvételek segíthetnek a kutatóknak elmélyíteni tudásunkat a Phobosz és Deimosz orbitális pályájáról.

A 2,5 milliárd dolláros Curiosity hatodik hetét tölti kétéves missziójából, melynek célja meghatározni, hordozhatott-e valaha mikrobiális életet a Gale-kráter környezete. Első hónapjának nagy részét egy helyben töltötte, miközben a szakemberek ellenőrizték rendszereit és 10 tudományos készülékét.

A hatkerekű felderítő azonban nemrégiben útnak indult. Péntektől hétfőig – szeptember 14-17-éig – 86 métert tett meg a felszínen, ezzel összességében a 227 méternél tart. Jelenleg a Glenelg névre keresztelt helyszín a célpont, ahol háromféle marsi terep találkozik. Fő tudományos célja a kráter közepén terpeszkedő, 5,5 kilométer magas Sharp-hegy lába.