A Nap július 23-án anyagának hatalmas felhőjét "köpte ki". A jelenséget koronakidobódásnak nevezik, és bekövetkezése idején több tízmillió tonna szuperforró gáz indul útnak. A STEREO űrszondapáros megfigyelései alapján a NASA szakemberei arra a következtetésre jutottak, hogy a koronakidobódás anyaga másodpercenként 2900-3540 kilométeres sebességgel "süvített tova", a tehát Nap szuperforró anyaga 10,43-12,75 millió kilométert tett meg óránként - olvasható a space.com űrkutatási hírportálon.

A 2006-ban indított páros valóban "sztereóban" közvetít a Napról, mivel lehetővé teszi a központi csillag teljes felszínének a megfigyelését. A július 23-i koronakidobódást nemcsak a NASA, hanem az Európai Űrügynökség (ESA) 1995-ben indított napfigyelő műholdja, a SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) is észlelte, a kutatóknak így alkalmuk nyílt, hogy összevessék az űrszondák adatait, és pontosabban meghatározzák a kilökődés sebességét.

"A másodpercenkénti 2900-3540 kilométeres sebesség alapján a július 23-i a műholdak által valaha mért öt leggyorsabb koronakidobódás közé tartozik" - hangsúlyozta C. Alex Youg, a NASA napfizikusa. A szupergyors koronakidobódás a Nap AR 1520 jelű aktív régiójában történt. A területet a kitörés előtt három héten át monitorozták a kutatók.

"A régió négy meglehetősen gyors koronakidobódást produkált a július 23-i esemény előtt. Egy X-osztályú flert is produkált, amely a legerőteljesebb naptevékenységek közé tartozik. A terület aktivitása folyamatosan növekedett, míg bekövetkezett ez a gigantikus kitörés" - közölte Rebekah Evans, a NASA kutatója.

A napkitörés (fler) néhány perces heves robbanás a Nap fotoszférájában vagy afölött. A flerek ellentétes polaritású mágneses terek találkozásakor felszabaduló energiából táplálkozhatnak. Hőmérsékletük több tízmillió Celsius-fok is lehet. Egy-egy fler alkalmával több millió tonna anyag hagyja el a Napot másodpercenként 1000 kilométeres sebességgel. Általában a napfoltokhoz kapcsolódnak, a legerősebb naptevékenység idején 30-80 fler is előfordul naponta. A fler nemcsak a Napon, hanem egyes csillagokon is megfigyelhető (flercsillag).

A koronakidobódás a naptevékenység egyik megnyilvánulása: a napkorona egy darabjának kilökődése a bolygóközi térbe. Ilyenkor több tízmillió tonna szuperforró gáz indul útnak. Amennyiben a szuperforró gáz kölcsönhatásba lép a Föld mágneses mezejével, geomágneses viharokat okozhat.

Földi hatások lehetnek

A naptevékenységi jelenségek közül a koronakidobódásoknak van a legerősebb földi hatása. A közvetlen hatások a következők:

- A kidobódásokat kísérő rádiókitörések megzavarhatják a rádiós kommunikációt és a radarok működését.

- A lökésfrontban felgyorsított nagyenergiájú (akár 100 MeV feletti) protonok és más részecskék károsíthatják az űreszközöket, az űrhajósok, és a repülőgépek személyzetének egészségét.

- Ha a Föld a kidobott anyag útjába esik, a földi magnetoszférának ütközve mágneses vihart okozhat. A vihar megzavarhatja a navigációt, megbolondítva az iránytűket. Emellett a mágneses tér gyors ingadozása erős kóboráramokat indukálhat az elektromos berendezésekben, ami túlterhelést okoz, ez pedig olykor - elsősorban magas földrajzi szélességeken, például Kanada, Skandinávia - nagy területeket érintő áramkimaradásokhoz vezet.

- A magnetoszférában - a van Allen-övekben állandóan jelenlevő töltött részecskék a mágneses vihar következtében a sarkvidékeknél bejuthatnak a Föld felső légkörébe, ott a sarki fény néven ismert fényjelenséget okozva.

- A magnetoszférában a töltött részecskék mennyisége jelentősen megnőhet, ha a Földet eltaláló (koronakidobódásból eredő) bolygóközi mágneses felhő mágneses polaritása a magnetoszféráéval ellentétes. Ekkor ugyanis a felhő és a magnetoszféra között mágneses átkötődés történhet, s ennek révén a felhő plazmája bejuthat bolygónk magnetoszférájába.