A kicsit hosszú busz út pozitív mellékhatásként elkezdte összekovácsolni a csapatot, így mire szombat reggel a francia határtól nem messze megálltunk egy rövid pihenőre, már nagyobb csoportokban fogyaszthattuk reggeli kávénkat egy olasz benzinkútnál.

A francia határtól nem messze egy városnézés erejéig megálltunk Menton városkájában. A kicsi de annál szebb városka bepillantást engedett abba az életstílusba, amit a nyaralás alatt próbáltunk átélni a Francia Riviera világszerte ismert városaiban. Megnéztük a tengerpartot, kimentünk a mólóra, de a legszebb látvány a hegyről tárult a szemünk elé.

A kétórás városnézés után Antibes felé vettük az irányt, ahol a szálláshelyeink átvételéig tudtuk kellemes eltölteni az időt. Megnéztük a luxus jachtokkal teli kikötőt, elsétáltunk egy rövid strand szakasz előtt hogy közelebbről szemügyre vehessünk egy messziről érdekesnek tűnő fémből készült, guggoló embert formáló szobrot a móló végén.

 
Fényképezés a szoborban, majd még egy fagyira volt időnk, mielőtt elmentünk az egy vonatmegállónyira levő szálláshelyünkre. Az Antibes-sel összenőtt Biot városkában egy nagy, szinte minden szükséges szolgáltatással rendelkező (pékség, bolt, pizzázó, beülős étterem és kiülős sörterasz ) kempingben szálltunk meg, 4 személyes mobil házakban.

Második nap 

Vasárnap reggel érdemes volt időben felkelni, mert az aznapi programtervben a kemping szomszédságában levő Marineland meglátogatása szerepelt. A ráérős reggeli kávézás és croissant elfogyasztása után 10 órára, nyitásra mentünk Európa legnagyobb tengervízi parkjába. Bent az elénk táruló nagytestű állatok látványa, tengeri halak sokszínűsége és a tény, hogy nem minden nap láthat ilyet az ember, gyorsan feledtette a belépő borsos árát. Szerencsére néhány Eurót azért tudtunk spórolni a csoportosan váltott jeggyel.

A Marineland által nyújtott napi programok közül elsőként a fóka show-t néztük meg, amit a delfinek produkciója követett egy nagyobb medencénél. A főműsor mégis a kardszárnyú delfinek (gyilkos bálnák) előadása volt a park legnagyobb medence csoportjánál, amit egy több ezer fős, fedett lelátóról lehetett végignézni. Ez utóbbi show annyira látványos, hogy az előadás előtt fél órával már csak a lelátók széleinél van szabad ülőhely. Az előadás zárásaként le lehetett menni a medence mellé, hogy a 8 méter hosszú állat a farokuszonya segítségével lefröcsköljön.

A műsorszámok között megnéztük a jegesmedvéket, pingvineket és egy csodálatos halas akvárium együttest, ahol sok száz színes hal, cápa, teknős és más tengeri élőlény volt megtalálható. A bátrabbak bemehettek a szomszédos vízi kalandparkba, hogy kiélvezzék a csúszdák által nyújtott élményt. Mi inkább a bagett-ből készült szendvics ebédünk elfogyasztását követően lementünk a kempingtől 300m-re fekvő tengerparti strandra és ott töltöttük a nap hátra levő részét.

Vacsora után visszamentünk a tengerpartra, hogy tartsunk egy ismerkedős estet, ahol mindenki bemutatkozott és elmondta magáról a legfontosabb tudnivalókat. Mivel vannak olyan emberek is, akik nehezebben nyílnak meg, ezért a csoportvezető készült némi hazai főzésű folyékony télikabáttal ami az esti hűvösben nem csak a hangulat oldó hatását fejtette ki

Harmadik nap

Hétfő reggel útnak indultunk első állomásunk, Saint-Paul de Vence-be. Ez egy kis „művészfalu” fent a hegy tetején. Gyönyörű kis falu, ami szinte csak szűk, kis utcákból áll, melyek tele vannak kis boltokkal. A boltokban a festő-, szobrász- és más művészek alkotásainak sokasága található. A színes, java részt kézi munkával készített tárgyak főleg a lányok tekinteték vonzották, miközben a fiúk serényen készítették a szebbnél szebb panoráma fényképeket.

Kis séta, fényképezés és gyönyörködés után indultunk tovább Nizzába. Már az odafelé vezető út olyan látványos volt, hogy ablaküvegre tapadt arccal figyeltem az elhaladó tájat. Nizza határában az autóút mellett hatalmas területen fekvő repülőtéren egymás mellett sorakoztak a magán Jet-ek, miközben szinte percenként szállt le és fel egy utasszállító repülőgép. Ez inkább fiús látkép, úgyhogy „katt” már csinálta is a képeket a fotómasinám

Miután beértünk a városba, pár órás szabad foglalkozás vette kezdetét. Ezalatt a csoport egy része le is táborozott a kavicsos tengerparton és indult a barnulás (mivel itt is és a szálláshelyünk melletti partszakaszon is kavicsos a strand, jónak láttam beszerezni egy gumi cipőt, amiben sokkal kényelmesebben lehet mászkálni a köves talajon és a vízben). A többiek szétszéledtek, mi várost néztünk és fagyiztunk.

A szabad foglalkozás után a partnál egy picivel magasabban fekvő kilátó részen gyűltünk össze, ahol remek lehetőség nyílt a nizzai strand és az azt körülvevő táj lefotózására.

Innen egy magas kilátóra vezetett az utunk, majd a hegy tetején levő parkon, játszótéren keresztül indultunk tovább megnézni az ottani vízesést. A vízcseppeken megjelenő szivárványtól búcsút intve mentünk vissza Nizza központjába. A főtér, sétáló utca, szökőkutak és az épületek látványa pazar volt. Szívesen maradtam volna még, de a város szépsége miatt észre sem vettem, hogy eljárt felettünk az idő és vissza kell indulnunk a szállásra.

Negyedik nap 

Feltehetően ezt a keddi napot várta a legjobban a lányok nagy része, mivel délelőtt Grasseba mentünk, hogy meglátogassuk az egyik parfümgyárat. Volt magyar nyelvű idegenvezetőnk, egy kedves hölgy személyében. Sok érdekességet tudtunk meg a parfümökről és végül egy kis ízelítőt is kaptunk a gyár által készített termékekből, amelyek közül utána kedvezményes áron lehetett vásárolni. Jómagam illatminta próbálgatás nélkül is parfümfelhőben úszva jutottam ki a buszhoz  

Így indultunk neki a filmfesztiváljáról híres Cannes városának. Ahogy leszálltunk a buszról, egyből siettünk a komp kikötőbe, hogy áthajókázzunk Sainte Marguerite szigetére. Itt raboskodott a „vasálarcos”, úgyhogy mélyet szippantottunk az erődítmény falai által történelemmel átitatott levegőből. Ezzel kellett hogy beérjük, mivel a híres rab börtöncellájában nem szabadott fényképezni. A fotók azonban nem várattak sokat magukra, mert az erődítmény teraszáról már csodálatos képeket lehetett készíteni. A kétórás kitérő után Cannes-ban a Notre-Dame-de-l'Espérance templomot és annak kertjét lehetett megcsodálni, ezen kívül a hegyről elénk táruló panorámát volt még érdemes megörökíteni.

Ezt követően szabad foglalkozás volt egész a visszaindulásig. Egy csésze kávé elfogyasztása után elindultunk, hogy a Cannes-i filmfesztiválnak helyet adó épület előtti vörös szőnyegen néhány sztárfotót készítsünk. Persze nem a hírességekkel, hanem saját magunkkal a főszerepben Ezt követően végignéztük a hírességek tenyérlenyomatait, kezdve Bruce Willis-sel, Gerald Depardieu-n és Anthony Quinn-en keresztül egészen Mickey Mouse-ig és a Pink Panther-ig.

A sok mászkálástól fáradtan beültünk egy étterembe, hogy úgy mint a sztárok, megvacsorázzunk és próbáljuk minél jobban átélni Cannes városának életérzését. Nem mintha nem lettünk volna elég éhesek, de biztos ami biztos alapon egy kis hazai pálinkát csempésztünk az üres poharainkba aperitif gyanánt. A finom tengeri halakat megkoronáztuk egy fenséges desszerttel, majd az emberektől nyüzsgő kis sétáló utcákon keresztül elindultunk, hogy a többiekkel találkozva felszálljunk a buszra és a már megszokottá vált esti sörözgetés és beszélgetés után kipihenjük aznapi fáradalmainkat.

Ötödik nap 

Bevallom, jómagam ezt a napot vártam a legjobban, ugyanis egy kis városkába mentünk, amely a gyerekkorom kedvenc filmjei közül néhánynak adott otthont. A város nem más, mint Saint-Tropez, az alkotások pedig a sokak által ismert és kedvelt francia komikus, Louis de Funès csendőrös filmjei. Ezért elmaradhatatlan volt a régi csendőrség épületének lefotózása, majd megnéztük a part melletti sétáló utcát, ahol a filmek végén győzelmüket ünnepelve mind a 6 csendőr nagy csinnadratta közepette vonult fel. Most a világ leggazdagabb embereinek jachtjai
állnak a kikötőben és turistáktól hemzsegnek a 60-as évekig a halászatból élő városka utcái.

A városnézés és a filmtörténeti remek helyszíneinek megkeresése után a két kilométerrel arrébb levő strandra mentünk. A délutánunkat ott töltöttük a homokos part és kristály tiszta vizű tenger között ingázva. A víz olyan tiszta volt, hogy még amikor nyakig ért, akkor is leláttunk a fenékig!

Elsőre megértettem, hogy nem csak a nagy nyári meleg miatt van teljesen tele a több kilométer hosszú strand. Néhány óra labdázás, napozás és fagyizás után szép lassan összeszedtük a holminkat, készítettünk pár képet erről az igazán szép fürdő helyről és felszálltunk a buszra. A nagy forgalom miatt kicsit hosszúra sikeredett a hazaút, de így legalább nyertünk egy kis plusz alvás időt.

Hatodik nap 

Öt napnyi városnézéssel és rivierai életérzéssel elindultunk a környék legfényűzőbb városába, Monte Carlo-ba. Előtte azonban útba ejtettünk egy kis települést, Éze-t. Kísértetiesen hasonlított a harmadik napon meglátogatott Saint-Paul de Vence-re. Ez is egy hegy tetején fekvő, festői szépségű hely, gyönyörű panorámával és egy szabadtéri kaktusz múzeummal. A szűk kis utcák, turistákat vonzó kis üzletek itt is ugyan úgy megtalálhatóak voltak, mint ahogy azt már a Francia Riviera többi városában megszokhattuk. A kaktusz múzeumból, ami az egész település és a hegy legtetején volt, fantasztikus panoráma tárult elénk. 

Innen indultunk tovább a világ második legkisebb államának, Monaco-nak a fővárosába. A buszparkolótól gyalog mentünk tovább a Monacói Óceánográfiai Múzem irányába, ahol az odavezető úton még pózoló sirályokat is tudtunk fotózni. A múzeumhoz érve két részre szakadt a társaság. Néhányan bementek megcsodálni az egzotikus halakat és más tengeri élőlényeket, míg mi a csapat másik felével befizettünk egy körútra a helyi városnéző kis vonatra.

A félórás úton sikerült is annyi fényképet csinálni, mint máskor egy egész nap alatt. Mikor összegyűltünk a múzeumozás és városnéző vonatozás után, közös program keretein belül végig sétáltunk a városon. Megnéztük a hercegi palotát (persze csak kívülről), képeket csináltunk a főtéren, majd keresztül sétálva a városon a Casino de Monte Carlo előtti térre mentünk.

 

Itt a luxusautók és a gyönyörű park megörökítése után ismét szabad program vette kezdetét. Néhányan bementek a kaszinóba szerencsét próbálni, mi inkább elsétáltunk, hogy közelebbről szemügyre vegyük a Forma-1 leglassabb kanyarját és a futamok egyetlen alagútját. Lelki szemeinkkel láttuk a villámgyors versenyautókat, ahogy a hajtűkanyart 45km/h-s sebességgel veszik be, majd picivel később eltűnnek a Vasarely mozaik alatti, tengerre nyíló panorámájúalagútban.

Fénykép a kanyarban, majd irány az alagút! Körülbelül az alagút felénél van egy kis járda, ami kivezet a tengerhez. Gondoltuk kimegyünk kicsit gyönyörködni a parttól néhány száz méterre várakozó tengerjáró hajóban és az alattunk a falnak csapódó hullámokban. Megérte a kitérő, fantasztikus élményben volt részünk. Egy jót beszélgettünk a kőfalon ülve, miközben igyekeztünk minél jobban átélni a pillanatot.

A gyomrunk korgására felfigyelve aztán elindultunk, hogy egy kis séta és keresgélés után egy pizzával csillapítsuk étvágyunkat. De hogy még véletlenül se lustuljunk el, vacsora után visszasétáltunk a kaszinó elé, hogy a többiekkel együtt elmenjünk a buszhoz. A sötétben gyönyörűen kivilágított szökőkutakról, épületekről és visszafelé sétálva az öbölről még gyorsan készítettünk egy-egy éjszakai fotót, hiszen az sem hiányozhat a gyűjteményből. Talán ez volt a leghosszabb nap, tekintve hogy kétszer is végigjártunk gyalog egy országot

Hetedik nap 

Eljött a várva várt reggel, amikor nem kellett korán kelni és végre kipihenhettük az aktív nyaralás fáradalmait. Az egész napot a pihenésnek, evésnek és strandolásnak szántuk. A szállásunkhoz közel levő strandon akkora hullámok voltak, hogy kevesen mentek csak be a vízbe, de a bátrabbak egy ritka élménnyel gazdagodhattak. Amíg az ember saját maga nem tapasztalja, addig el sem tudja képzelni mekkora ereje van a vele egyforma magasságú hullámoknak.

Vízi mentőszolgálat működött, így semmi ok nem volt az aggodalomra. Este a kemping éttermében vacsoráztunk és mivel francia országban voltunk, gondoltuk kipróbáljuk hogyan készítik el azt a híres csigájukat. Felül múlta a várakozásaimat, nagyon ízletes és puha volt. Azért nem lett a kedvencem, de minden vállalkozószellemű embernek javaslom, hogy egyszer próbálja ki.

Hazaút

Valószínűleg ezt a napot várta a legkevésbé mindenki, hiszen könnyes búcsút kellett vennünk reggel ettől a csodálatos vidéktől és már csak a busz ablakán keresztül lehetett szemlélni, hol is jártunk az elmúlt héten. Nem sokkal indulás után, az olasz határtól kevesebb, mint egy órányi busz útra még megálltunk megnézni Sanremo városát.

Itt két és fél órás szabad foglalkozás volt, ami alatt megittunk egy kávét, megettünk egy fagyit és bejártuk a sétáló utca közelében levő szűk kis hangulatos utcák egy részét. Végül a busz parkolója mellett beültünk egy tengerparton levő szabadtéri bárba a hangulat kedvéért. Fájó szívvel szálltunk vissza a buszra, mert tudtuk, hogy a következő megállókban már nem fog hasonlóan szép látvány a szemünk elé tárulni.

A többórás utazás végső szakaszában, a hajnali órákban Nagykanizsán szálltak ki néhányan. Őket a székesfehérvári kiszállók követték, majd a reggeli órákban mi is megérkeztünk Budapestre, a Planetárium elé, ahonnan ez a mozgalmas, érdekes és látványosságokkal teli utazás indult. Szerintem bátran kijelenthetem, hogy nem csak nekem volt életre szóló élmény a 2011-es Francia Rivera-i nyaralás.

Szerintem bátran kijelenthetem, hogy nem csak nekem volt életre szóló élmény a 2011-es Francia Rivera-i nyaralás és ezért gratulálok és sok sikert kívánok a Rolitúra (www.rolitura.hu) szervezőinek. Jövőre biztosan velük tartunk valami jó nyaralásra vagy kirándulásra és ne féljetek a buszos utazásoktól!