A Magyar Nemzet szombati számában Varga Mihály tárca nélküli miniszter nyilatkozott a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a kormány közötti tárgyalásokról. „Vannak olyan intézkedések, amelyeket kategorikusan kizárunk. A 2008-as megállapodásnak éppen az volt a problémája, hogy olyan területeket érintett, amelyek a gazdasági növekedést vetették vissza. Nem akarunk a korábban elkövetett hibába esni. Annak, hogy Portugáliában, Görögországban, Romániában és Ukrajnában sikertelen volt a valutaalap programja, pont az ilyen jellegű intézkedések – nyugdíjcsökkentés, gázáremelés – voltak az okai” – mondta a lapnak a politikus.

Lentner: A bírálat oka, hogy levált a neoliberális rendszerről

Lentner Csaba közgazdász ennek kapcsán a Vasárnapi újságban azt mondta, a számok alapján nem lehet vitatni, hogy a magyar költségvetési pozíciók jobbak, mint az eurózóna tagállamaié: míg Magyarországon mindössze 2,8 százalék a büdzsé hiánya, addig az övezetben 3,5 százalék. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára szerint a Magyarország iránti kritikák hátterében más áll. A bírálat valódi oka az, hogy Magyarország levált egy neoliberális piacgazdasági rendszerről, átalakította az adózását, nemzetközi cégeket, pénzintézeteket vont be a közteherviselésbe, ezzel párhuzamosan pedig a belföldi vállalkozások jelentős adókönnyítéseket kaptak. Ennek következtében stabilizálódott a magyar pénzügyi rendszer, de az intézkedések az IMF és az Európai Bizottság elképzeléseivel nem egyeznek – mondta Lentner Csaba.

Ázsia a példakép

Barcza György, a K&H Bank pénzügyi elemzője egyetért vele, hogy a jövő útját az adócsökkentés jelenti. Ennek kapcsán megjegyezte, a világ egyetlen régiója, amely ellenáll a válságnak Ázsia. Ott azt látni, hogy alacsony az adósság, a költségvetési hiány, valamint az adók és a munkanélküliség is, amely 5 százalék alatt van, tehát lényegében mindenki dolgozik, aki tud. Az elemző szerint Európának is ezen az úton kell elindulnia.

Jön a második forduló

Lentner Csaba szerint a kormány számára, amely két éve kísérletezik unortodox, önálló nemzeti gazdaságpolitikájával az adórendszer átalakítása csak az első kört jelenti. Még nincs letudva a dolog, most jön a második forduló, a termelővagyont és a bankrendszert is újjá kell szervezni, be kell hozni a hazai banktulajdont, illetve meg kell erősíteni az állami tulajdonú pénzintézeteket.

"Még mindig jól jöttünk ki"

A szakember az IMF-fel tervezett megállapodás kapcsán arról is beszélt, hogy egyes számítások szerint az egyezség hiánya évi 100 milliárdos többletköltséget okoz az országnak, mert drágábban jut hitelhez. Ezzel szemben áll az IMF által kifogásolt gazdaságpolitika részét jelentő rendkívüli adókkal beszedett 600 milliárd forint, az egyenleg tehát plusz 500 milliárd forint körül alakul, így még mindig jól jártunk – fogalmazott a közgazdász, aki úgy véli, ebből a pénzből Magyarország saját jogán tudja magát, illetve a költségvetését stabil pozícióban tartani.

Fontosabb a függetlenség

Barcza György szerint a nagy kérdés, hogy az ország az IMF-et vagy a pénzügyi függetlenséget választja, utóbbi - úgy véli - előbbre való. Hozzátette: reméli, a mostani lesz az utolsó olyan helyzet, amikor Magyarország függőségbe kerülhet az IMF-től, és a következő évtizedek válságait már saját erőből át tudja vészelni. Az elemző hangsúlyozta, ha jók a pénzügyi piaci körülmények, akkor akár a 2014-es választásokig is ki lehet tolni az IMF-szerződést.

A gyengélkedőknek jobb kilépni az eurózónából

Lentner Csaba az európai krízis kapcsán arról is beszélt, hogy az Európai Unió a kontinens déli és keleti részének integrálásakor csak profitszerző helyeknek nézte ezeket a területeket, de azok nem zárkóztak föl. Mostanra Spanyolország és Olaszország akkora államadósságot halmozott fel, amit már nem fog tudni megújítani. Eközben Dél-Európában az emberek negyede nem dolgozik, akinek van pénze, az kiveszi a helyi bankokból, az ipar és a GDP pedig esik vissza. Ezen államok nem lesznek kizárva az eurózónából, az ő tagságuk el fog halni – mondta Lentner Csaba. Barcza György szerint, könnyebben lábalhat ki a válságból az az ország, amely elhagyja az eurózónát, mert a saját deviza bevezetése, illetve leértékelődése helyreállítaná az esetükben jelentkező versenyképességi problémákat, így beindulhatna a növekedésük.