A Központi Nyomozó Főügyészség vádirata szerint 2006-ban Molnár Gyula akkori országgyűlési képviselő, XI. kerületi polgármester és Lakos Imre vagyongazdálkodásért felelős alpolgármester hivatali helyzetével visszaélve megkísérelt egy 38 hektáros önkormányzati telket a Kopaszi-gát és a Lágymányosi-öböl környékén pályáztatás nélkül átjátszani egy magáncégnek. A terület 417 millió forintért lett az újbudai önkormányzaté, majd több tulajdonosváltozás után az Öböl XI. Kft.-hez került. A vád szerint a polgármester és az alpolgármester a tekintélyéből fakadó függőség, befolyás kihasználásával nyomást gyakorolt és visszaélt hivatali helyzetével, hogy az Öböl XI. Kft.-nek jogtalan előnyt szerezzen. 

A harmadrendű vádlott, egy ügyvéd az ügyészség szerint azzal nyújtott segítséget a hivatali visszaéléshez, hogy kidolgozta a telek átjátszásának mechanizmusát. A vádirat nem szól a cselekménnyel okozott kárról. Hétfői perbeszédében az ügyész kijelentette: csak a szerencsének köszönhető, hogy a vádbeli cselekmények nem okoztak kárt, vagyoni hátrányt. Továbbá a jogtalan előny nem biztos, hogy a vádlottak oldalán jelentkezett, valamint az egyes intézkedések jogszerűek voltak, a folyamat azonban összességében mégis jogszerűtlen célra irányult.

A büntetőeljárás Schneller Domonkos XI. kerületi fideszes képviselő 2007. őszi feljelentése nyomán indult meg. Három évvel később, a szocialista, illetve szabad demokrata politikus meggyanúsításakor Schneller sajtótájékoztatón adott hangot örömének, és közölte azt is: nagyon bízik benne, hogy ez csak a kezdete valaminek, "hiszen egy megtisztulási folyamatra mindenféleképpen szükség van", a kerületi emberek várják már, hogy a "mutyis ügyekre" végre pont kerüljön, és találják meg a felelősöket a politika szintjén is. Schneller a sajtótájékoztatón beszélt arról is, hogy a 2006 őszén az újbudai önkormányzat megkapta a területet, és azonnal "átjátszották" egy önkormányzati cégbe, amely rögtön "továbbjátszotta a Leisztinger Tamással közös Öböl XI. Kft.-be". Ennek során sok jogszabályt megszegtek, az önkormányzat strómanként járt el.

Hétfői perbeszédeikben az ügyvédek egybehangzóan bűncselekmény hiányában indítványozták védenceik felmentését. Kiemelték, hogy a vádbeli cselekmények célja egy elhanyagolt terület rehabilitálása volt. A telket 50 éves földhasználati jog terhelte, így gyakorlatilag eladhatatlan volt. Az ügyletek teljesedésbe mentek, az ügyészség szerint is minden részletükben jogszerűen, károkozás nélkül. Az ügylet résztvevői pedig jól jártak, hiszen például az önkormányzati cég, amely eladta a telket, 50 milliós bevételt könyvelhetett el, a vádbeli cselekmények után pedig az önkormányzat még tulajdonrészt és ezzel vétójogot kapott az ingatlanhasznosítást tekintve abban a Leisztinger Tamás vállalkozó többségi tulajdonában lévő Öböl XI. Kft-ben, amelyé a telek lett.
Több védő is rámutatott, hogy a pályáztatás elmaradása nem volt jogszerűtlen, mi több, a várhatóan eredménytelen versenyeztetés még hátrányosabb pozícióba hozta volna az önkormányzatot.

Muskovszky Gábor ügyvéd, Molnár Gyula védője arra hívta fel a bíróság figyelmét, hogy egy elmarasztaló ítélet az önkormányzatiság elvét kérdőjelezné meg, azt az elvet, hogy a lakosság által választott tisztségviselők a hátrányokat és előnyöket mérlegelve a jogszabályok betartásával döntéseket hozhatnak.

Papp Gábor ügyvéd, Lakos Imre védője arra emlékeztetett: a 2007-ben indult eljárás során három évvel később, 2010 őszén, éppen az önkormányzati választási kampányban gyanúsították meg a két politikust az ügyészségi nyomozók nagy sajtóérdeklődéstől kísérve, holott az iratokból nyilvánvaló, hogy az eljárásban felhasznált bizonyítékokat már jóval korábban összegyűjtötték a hatóságok. Zamecsnik Péter ügyvéd, a harmadrendű vádlott védője szerint ezzel az eljárással egy "óriási pofont kapott a jogállami büntetőeljárás", a vádhatóság nem tisztességen végezte munkáját.

Viszonválaszában az ügyész visszautasította, hogy politikai megfontolások vezették volna a vádhatóság munkáját, Molnár Gyulát sikertelenül próbálták idézni, ezért volt szükség arra, hogy kampány közben lépjenek fel vele szemben. Mire a védők felvetették, hogy miért éppen egy ügyészségi szóvivő járt el az ügyben, és miként lehet az, hogy egyes nyomozati cselekményekről perceken belül értesült a sajtó egy része. Mielőtt erre az ügyész reagálhatott volna, Krecsik Eldoróda tanácsvezető bíró véget vetett a szóváltásnak azzal, hogy politikai felhangnak nincs helye a bíróságon.

A következő, szeptemberi tárgyaláson a vádlottak, akik eljárás során mindvégig következetesen tagadták bűnösségüket, az utolsó szó jogán még felszólalhatnak, azután pedig várhatóan kihirdeti elsőfokú ítéletét a Fővárosi Törvényszék.