Az illetékesek derűlátóan harangozták be az új stratégiát, amelynek értelmében a főváros által termelt szemét legnagyobb részét mostantól újrahasznosítják, elégetik és komposztálják.

Ez az európai stílusú hulladékkezelési koncepció azonban éles ellentétben áll annak az 1500 guberálónak - vagy ahogy a helyszínen hívják őket: pepenadornak - az érdekeivel, akinek mindennapi megélhetését a Bordo Poniente hulladékhegye biztosítja.

"A szemét sohasem fog elfogyni - jósolja a The New York Times című lapnak a 74 éves Falcón, aki ugyan analfabéta, de Szókratészt is idézi, önmagát pedig Galileo Galileihez hasonlítja. - Mi nagy sikereket értünk el, és most újak jönnek, akik folytatják majd ezt az üzletet."


Marcelo megígérte

Don Pablo - ahogy a pepenadorok hívják az öreget - egy kis irodában trónol, ahol a falakat díszítő fotók mexikói elnökök társaságában mutatják. A régi időkben a politikusok igyekeztek megnyerni a guberálók támogatását, seregük ugyanis jól jött a választási gyűléseken, zászlót lengettek a magas vendégek köszöntésére vagy akár kormánypárti rohamcsapatokat alkottak az ellenzéki tiltakozások szétverésére. Az elnökök már nem jönnek, de a pepenadorok még képesek felhívni magukra a figyelmet.

Tavaly több alkalommal is eltorlaszolták az utat az óriási szemétszállító teherautók előtt, hogy tiltakozzanak a telep bezárása ellen. Amikor Mexikóváros polgármestere, Marcelo Ebrard bejelentette, hogy a hulladéklerakó metángázával villamos erőművet fognak működtetni, meg kellett ígérnie, hogy a pepenadorok maradhatnak.
A város beleegyezett abba, hogy nem zárja be a válogatótelepet, ahol a szeméttelepek munkásai átkutatják a hulladékot, noha az alku a gyakorlatban azt jelenti, hogy a "nyersanyagot" először lerakják Bordo Ponientében, majd miután a pepenadorok kiszedtek belőle minden eladhatót, újra teherautóra teszik és más telepekre szállítják át. "Marcelo megígérte, hogy még 25 évig dolgozhatunk itt, úgyhogy teljesítenie kell ígéretét" - figyelmeztet Falcón.


Negyedmillióan élnek szemétből

A válogató részleg hatalmas fészerében a munkások előtt három megemelt futószalagon mozog a szemét. Valahányszor kiemelnek és a nyitott zsákokba dobnak belőle egy-egy palackot vagy konzervet, éles, fülsértő hang hallatszik. Kissé távolabb tizenévesek rozsdátlanítják a fémtárgyakat, de vannak, akik azzal foglalatoskodnak, hogy letépik a játékbabák fejét és haját: a megmaradó rózsaszínű műanyag végtagok és babatestek groteszk halmokba gyűlnek. Az átvizsgált szemét tizede alkalmas csak újrahasznosításra.

A pepenadorok ezzel a tevékenységgel heti 8000-12 000 forintnak megfelelő összeget keresnek, de a munka egyre nehezebbé válik. "Amióta bezárták Bordót, kevesebb a szemét - jegyzi meg a 46 éves César Laguna. - Az utcaseprők és a szemetes autók személyzete előre átvizsgálja a hulladékot, ide már alig jut belőle." A körzeti szemetes járművek ugyanis viszik a maguk pepenadorjait: három-négy önkéntest, aki átvizsgálja a háztartási hulladékot. Ők még a Bordo Poniente munkásainál is kevesebbet keresnek.

Héctor Castillo Berthiernek, a mexikói autonóm egyetem szociológusának becslése szerint Mexikóvárosban negyedmillióan - utcaseprők, hulladékgyűjtők, pepenadorok, ócskaságkereskedők és családjaik - élnek a szemétből. "Minden változtatás érinti ezt a hagyományt, amely számtalan informális kapcsolatból épül fel. Ez igen összetett folyamat" - magyarázza.

A szakértő kételkedik a hulladék feldolgozására és komposztálására meghirdetett tervekben, véleménye szerint végül az informális kapcsolatok fognak érvényesülni.


Nincs megfelelő infrastruktúra

A Bordo Poniente-i szétválogató részleg fenntartása megnyugtatja ugyan a pepenadorokat, de gazdaságilag nincs sok haszna, mivel hatalmas kerülőre kényszeríti a 20 tonnás szemétszállító teherautókat. Az új, távolabbi lerakókba juttatni a hulladékot egyfelől költséges, másrészt ezek a telepek viszonylag hamar telítődni fognak, a közelükben lévő városok lakosságának tiltakozása pedig már megakadályozta egy időre, hogy Mexikóváros odafuvarozza kacatjait. Mások illegális szemétlerakók kialakulásának veszélyére figyelmeztetnek.

A mexikóvárosi illetékesek szerint azonban a hulladék jelentős részét hasznosítani lehet, és csak a maradék kerül a gyűjtőközpontokba. Fernando Aboitiz, a főváros munkaügyi titkára közölte, hogy az elmúlt 14 hónap alatt a város napi 12 600 tonnáról 4000 tonnára csökkentette az új lerakókba kerülő szemét mennyiségét.

Ezt úgy érték el, hogy először lecsaptak a Bordo Poniente telepére más mexikói szövetségi államokból érkező illegális szállítmányokra, majd megkezdték a szerves hulladék elválasztását a többitől, hogy komposztáló üzemben dolgozzák fel. Napi 500 tonna hulladékot a Cemex cementipari óriás használ alternatív tüzelőanyagként, ráadásul ez a mennyiség napi 3000 tonnára nőhet.

A főváros megkezdte továbbá nagy műanyag konténerek kihelyezését az utcasarkokra, hogy a háztartások maguk válogathassák ki és rakhassák le hulladékukat anélkül, hogy a kiszámíthatatlanul érkező szemétgyűjtő autókra kellene várniuk. A munkaügyi titkár véleménye szerint az előválogatás még több szemét újrahasznosítását és komposztálását teszi majd lehetővé.

A mexikói kormány egyik korábbi környezetvédelmi tisztségviselője, Gabriel Quadri, aki jelenleg egy kisebb ellenzéki párt elnökjelöltje, a maga részéről kétségbe vonja ezt. Szerinte a Mexikóban termelődő hulladéknak legfeljebb 20 százalékát lehet újra hasznosítani. "Nincs megfelelő infrastruktúra, piac, nincsenek sem megfelelő árak, sem szabályok ahhoz, hogy ez működjön" - húzza alá a szakértő. És nem ő az egyedüli, aki így gondolja.