Schmitt Pál köztársasági elnök 1992-ben írt doktori disszertációjának nagy része szinte szóról szóra megegyezik egy bolgár sportkutató által még a nyolcvanas években írt tanulmány szövegével. A dolgozat ráadásul nem felel meg a doktori disszertáció alapvető követelményeinek sem, ennek ellenére summa cum laude minősítést kapott bírálóitól. Az államfő esete azonban nem egyedülálló a magyar politikatörténetben, és külföldön is történtek hasonló esetek.

Több német bukott már bele plágiumba

A vizsgálóbizottság jelentésének híre az angol és német nyelvű sajtóhoz is eljutott. A Welt és a Spiegel is megírta, hogy Schmitt Pál plagizált, és párhuzamot vontak Karl-Theodor zu Guttenberg védelmi miniszterrel, akinek doktori címéről és hivataláról is le kellett mondania, miután kiderült, hogy plagizált. Érdekes módon mindenhol 250 oldalasnak mondják a kifogásolt disszertációt a valóságos 225-tel szemben.

A Weltben arról írtak, hogy Schmitt 180, és további 17 oldalt másolt le a 250 oldalas kisdoktori disszertációjához. (Valójában 213 oldalt vett át mástól a táblázatokkal együtt 225 oldalas dolgozatába.) A cikk szerint a vizsgálóbizottság jelentése az egyetemet tette felelőssé, hogy nem hívta fel Schmitt figyelmét arra, hogy a dolgozat nem megfelelő, ráadásul kerüli a plágium kifejezést. Az, hogy az egyetem a felelősséget el akarja tolni magától, a kormány kritikusait igazolja, akik szerint a köztársasági elnök Orbán Viktor miniszterelnök jobbkeze – vonja le a konklúziót a konzervatív lap. Végül megemlíti, hogy tavaly a CSU-s Karl-Theodor zu Guttenberg német védelmi miniszternek kellett lemondania hivataláról – miután kiderült, hogy plagizált a disszertációjában –, majd a doktori címét is elvették.

A német dominó

A Spiegel gyakorlatilag ugyanezt írta meg, de jobban részletezte Guttenberg esetét: az ügye után lavina indult el Németországban, több doktorit is megvizsgáltak a VroniPlag nevű platformmal. Ennek eredményeként a tübingeni egyetem 2011-ben visszavonta a CDU-s Matthias Pröfrock, a waiblingeni tartományi gyűlés egyik képviselőjének doktori címét. Az FDP-s Silvana Koch-Merin volt európai parlamenti alelnök is lebukott: ő a heidelbergi egyetemen doktorált, de ezután lemondott a tisztségeiről, csak EP-s mandátumát tartotta meg. Szintén FDP-s az iráni származású Bijan Djir-Sarait, akitől a kölni egyetem vonta meg a doktori címet, valamint Jorgo Chatzimarkakis, akitől a bonni. Mindhárman a karlsruhei közigazgatási bíróság elé vitték az ügyüket. Az SPD-s Uwe Brinkmanntól a hamburgi egyetem vette el a címét. Edmund Stoiber gyerekei ugyanebbe buktak bele: a korábbi bajor miniszterelnök lányától, Veronika Saßtól, aki a CSU elnöke volt, a konstanzi egyetem vette vissza a doktoriját, míg fia, a szintén CSU-s Dominic Stoiber ellen éppen most folytatnak plágiumvizsgálatot az innsbrucki egyetemen.

Csak a honlapot díszítette a doktori cím?

Dobolyi Alexandra önéletrajza hemzsegett a pontatlanságoktól abban az időszakban, amikor még az Európai Parlament szocialista frakciójának tagjaként tevékenykedett (2004-2009). A tanulmányairól szóló részek egészen zavarosak voltak, de az sem volt világos, miért tüntette fel saját magát az I. kerület díszpolgáraként, amikor ennek nyoma sem volt a Budavári Önkormányzat honlapján.

A legfurcsább önéletrajzi elem azonban az ő esetében is a doktori cím jogosulatlan használata volt. Ahogy arról korábban részletesen beszámoltunk, Dobolyi – legalábbis életrajzai és a róla szóló írások tanúsága szerint – 2000 (?) után doktori iskolába járt, az viszont nem teljesen világos, hogy hol és mit tanult.

Az MSZP-s életrajz szerint a pécsi egyetem társadalomtudományi karán vett részt PhD-képzésben 2000 és 2003 között. Ilyen szervezeti fakultás azonban nem volt a baranyai egyetemen, a felnőttképzési és emberi erőforrás-fejlesztési karon pedig, ahova elméletileg szintén járt, nincs doktori képzés. Az EP-bulletin és -honlap némileg mást mondott: ott úgy szerepel, 1999 és 2002 között járt doktori iskolába.

Vannak olyan dokumentumok, amelyek szerint a szocialista képviselőnő az ELTE-n folytatta tudományos fokozatszerzését, mégpedig történelmi témában Az újkori szociáldemokrácia Magyarországon címmel. Dobolyi azóta frissített honlapja szerint az újtörténeti tanszéken tanult, csakhogy ilyen szervezeti egység sincs az ELTE-n. Mindez persze lehet elírás is (mint ahogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem neve most is rosszul szerepel oldalán), azt viszont végképp nehéz hova tenni, hogy a dobolyi.hu nyitóoldalának alján a politikus miért szerepelt dr. Dobolyi Alexandraként.

Az egykori EP-képviselő 2007-ben mindezt így magyarázta meg: először Pécsett járt a természettudományi kar (!) doktori képzésére, majd átjelentkezett az ELTE-re, ám elfoglaltsága miatt még valóban nem fejezte be a doktori tanulmányait. Arra nem adott magyarázatot szerkesztőségünknek, miért szerepelt a honlapján dr. Dobolyiként, ez a titulus viszont később el is tűnt onnan.

Botrány után is van élet

A 2002-es nyíregyházi nyelvvizsgabotrányban több közszereplő is érintett volt: rendőrök mellett vezető beosztásban dolgozó személy, önkormányzati képviselő, egyetemi oktató és a szabolcsi média világában tevékenykedő diplomás ember helyett is két főiskolai hallgató ment el nyelvvizsgázni alkalmanként 40-150 ezer forintért. Az egy évig tartó vizsgálat után a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Ügyészségi Nyomozóhivatal harminc gyanúsított ellen nyújtott be vádiratot a bírósághoz.

A főiskolások olyanok helyett mentek el nyelvvizsgázni pénzért, akik megszerezték ugyan a diplomájukat, de a kötelező nyelvvizsgát nem tették le. A főszervező lakásán tartott házkutatás során több hamisított személyi igazolvány került elő, amelyekben az érintettek fényképe is szerepelt, de meglett az a lista is, amely az ügyfelek nevét tartalmazta.

Miután a botrány kirobbant, és az ő nevét is összefüggésbe hozták az üggyel, Mező Ferenc fideszes debreceni önkormányzati képviselő azonnali hatállyal lemondott képviselői mandátumáról, és párttagságát is felfüggesztette. Mező ez utóbbit azzal magyarázta: nem akarta, hogy az eset miatt méltatlan támadás érje a Fideszt, mandátumáról pedig azért mondott le, hogy erkölcsileg ő maga se legyen támadható.

Bár az egykori politikus meg volt róla győződve, hogy a tárgyalás során bebizonyosodik az ártatlansága, 2003-ban 60 ezer forint pénzbírságra büntette a Nyíregyházi Városi Bíróság nyelvvizsgával való visszaélés miatt, emellett pedig nemcsak a közgyűlésből, de a Debreceni Egyetemen betöltött tanári állásából is távoznia kellett. Mező ennek ellenére hamar talpra állt: nem sokkal később tanácsadóként kezdett el dolgozni a debreceni önkormányzatnál, jelenleg pedig az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatóhelyettese. Abszurd csavar az ügyben, hogy Mező egyébként két idegen nyelven is olvas és beszél.

Újabb titokzatos doktori

Hasonló botrányba keveredett még 1999-ben Szombathely akkori fideszes polgármestere, Szabó Gábor is, aki ellen egy névtelen feljelentés alapján indult rendőrségi, majd ügyészségi vizsgálat. A vád szerint a politikus doktori címének megszerzésekor hamis nyelvvizsga-bizonyítványt használt fel. Szabó később be is ismerte: nincs nyelvvizsgája, csak zárószigorlatot tett a szombathelyi tanárképző főiskolán oroszból.

Az akkori polgármester megtarthatta párttagságát, a helyi fideszes többségű közgyűlési frakció pedig az önkormányzati ciklus végéig kitartott mellette. Szabó végül 2006 júniusában kilépett a Fideszből, megvált addigi frakciójától, pályafutását az MDF-ben folytatta, ősszel pedig már az MDF polgármesterjelöltjeként indult a helyhatósági választáson a Fidesz-KDNP-Pro Savaria jelöltjével szemben. 2006-2010 között alpolgármesteri tisztséget vállalt és a szocialista-szabad demokrata városvezetést támogatta.

Mindent hamisítanak

Félévente egyébként legkevesebb tíz alkalommal kényszerül feljelentést tenni a szaktárcához tartozó, oktatásszervezéssel foglalkozó Oktatási Hivatal (OH) nyelvvizsga-hamisítás gyanúja miatt – tájékoztatott korábban Bakonyi László, az OH elnöke. Magyarországon jelenleg minden tizedik nyelvvizsga-bizonyítvány hamis. Ráadásul „hamisítanak mindent” – a világnyelvek ismeretét igazoló okmányokon kívül kínai, eszperantó, lovári cigány papírokat is, mondta Bakonyi. A csalásnak két formája létezik. Egyik a „piacon vásárolt” okmány, a másik az, ami valódi ugyan, csakhogy a vizsgát nem a tulajdonosa tette le, hanem helyette valaki más.
Az MDF a 2010-es önkormányzati választásokon is Szabó Gábort indította volna Szombathelyen, de sem a polgármesterjelöltnek, sem az egyéni jelölteknek nem sikerült leadniuk a hivatalos jelöltséghez szükséges számú ajánlószelvényt.

Villámdiploma

A Pécsi Ítélőtábla 2005-ben 72 ezer forint pénzbüntetésre ítélte Buzássy Lajos korábbi helyettes államtitkárt, aki a 90-es évek második felében jogtalanul próbált magának egyetemi diplomát és doktori címet szerezni a budapesti Kertészeti Egyetemen.

Buzássyt, aki a Horn-kormány idején, 1996 februárja és 1997 nyara között volt a Földművelési Minisztérium helyettes államtitkára, folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisításban mondták ki bűnösnek, de pénzbüntetésre ítélték az egyetem akkori rektorát és a kertészeti kar dékánját is, míg a dékánhelyettes és a Doktori Tanács vezetője megrovásban részesültek.

A vádirat szerint Buzássynak, aki főiskolai szintű diplomával rendelkezett, egyetemi végzettséget igazoló okiratra lett volna szüksége helyettes államtitkári kinevezéséhez. Habár az okiratot csak egy hároméves kurzussal szerezhette volna meg, az egyetem vezetői alig két hónap alatt megadták a politikusnak a diplomát.

A volt helyettes államtitkár ezután vérszemet kapott, és 1996 augusztusában úgy döntött, doktori címet is szerez. Az egyetem Doktori Tanácsa annak ellenére, hogy Buzássynak nem volt nyelvvizsgája, meg is adta volna neki a címet, ha gyors tudományos karrierje nem vált volna parlamenti témává.

Az ügyet Bogárdi Zoltán, az MDF országgyűlési képviselője robbantotta ki egy parlamenti interpellációban, melynek hatására először Magyar Bálint kultuszminiszter indított vizsgálatot, majd a Kertészeti Egyetem rektora is lépett.

Buzássy a Magyar Nemzetnek nyilatkozva akkor azt mondta: az egyetemi diploma megszerzésének szabályait nem ismerte, amit neki előírtak, azt teljesítette, így jóhiszeműen járt el. A doktori vizsgát pedig – szakdolgozata magas színvonala alapján – a rektor javasolta neki.

Titokzatos zárolás

A fentiektől eltér Horn Gyula esete, akinek kandidátusi disszertációja rejtélyes körülmények között "tűnt el". Ahogy az az Országgyűlés honlapjára feltöltött életrajzából is kiderül: Horn 1977-ben A jugoszláv gazdasági rendszer elemzése című disszertációját megvédve a közgazdaság-tudományok kandidátusa tudományos fokozatot szerzett.

A magyarországi kandidátusok és akadémiai doktorok disszertációit a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattárában bárki elolvashatja, ahogy azonban arról 1994-ben a Beszélő beszámolt, Horn Gyula értekezése egy időre teljesen elérhetetlenné vált. 1994-ben az MTA-nál, illetve a Doktori Tanács jogelődjeként funkcionáló Tudományos Minősítő Bizottságnál (TMB) sem lehetett fellelni, annak ellenére, hogy hetente keresték.

Amikor a Mai Nap újságírója is szerette volna elolvasni a disszertációt, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kézirattárában közölték vele, hogy a mű „zárolt anyag", és nem kutatható. Az anyag titkossá minősítésével kapcsolatban vizsgálatot folytatott Majtényi László akkori adatvédelmi biztos, melynek során kiderült: az írást sokáig az MTA kézirattára őrizte, de 1994-ben a TMB bekérte, hogy megvizsgálja, indokolt-e még a zárolás fenntartása.

Az MTA Doktori Tanácsának elnöke többszöri levélváltás után közölte, hogy a zárt védést egyfelől az MTA Világgazdasági Kutató Intézetében megtartott előzetes munkahelyi vita résztvevői javasolták, másfelől az MSZMP KB Külügyi Osztályának vezetője, aki azt kérte, hogy „a védés ne legyen teljesen nyilvános". Az MTA irattárában végzett tüzetes vizsgálat ellenére azonban nem találták meg azt a szakbizottsági határozatot, amely a dolgozat védésének és őrzésének zárt kezelését rendelte volna el.

Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló szerint az 1980 előtt keletkezett minősített iratok minősítését a törvény hatálybalépésétől (1995. július 1.) számított egy éven belül felül kell vizsgálni, e határidő elteltével pedig megszűnik a minősítésük. Ezért ha Horn disszertációja minősítve lett volna, akkor a határidő után elvesztette volna minősítését. A beszerzett iratokból azonban kitűnik, a disszertáció nem is volt minősítve.

A tudományos alkotások nyilvánosságát, ha a szerző országosan ismert közszereplő, politikus, a mű titokminősítése hiányában – tekintettel a társadalom információigényére is – biztosítani kell, ezért Majtényi végül arra jutott, hogy Horn Gyula 1977-es kandidátusi disszertációja nem lehet zárolt anyag.

Horn meglepődött

Horn Gyula 1997-ben azt nyilatkozta: disszertációját ma is vállalja, és nem zárkózik el attól, hogy abba kutatók vagy a nyilvánosság betekintsen. A volt kormányfő saját bevallása szerint a sajtóból értesült arról, hogy vita folyik kandidátusi disszertációjáról. Ha olyasmit találnának benne az arra hivatottak, ami sértené a Magyar Köztársaság érdekeit, akkor ezt mondják ki, de azért szeretné, ha őt is megkérdeznék - fejtette ki Horn, aki "nem vette rossz néven", hogy az MTA Doktori Tanácsa a tudta nélkül zároltatta a dokumentumot, hiszen annak idején zártkörű védést szerveztek: egy másik ország belső helyzetével, a jugoszláv gazdaságpolitikával foglalkozott a tanulmány, ami akkor állami érdekeket sérthetett. Meglehet, Horn többet is tudhatott a korábbi titkosításról, az adatvédelmi biztos szerint ugyanis éppen annak az MSZMP KB Külügyi Osztályának vezetője kérte a zárolást, ahol Horn másfél évtizedig dolgozott, 1984-85-ben egyenesen osztályvezetőként. Ad absurdum tehát ő maga is kérhette a speciális bánásmódot, de ezt jelenleg dőreség lenne kijelenteni.