mult-kor.hu, 2012 június 12, kedd - 14:39
Dr. Szent-Györgyi Albert 1945 és 1947 között a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem nyilvános rendes tanára és a Biokémiai Intézet igazgatója. Tudományos munkája mellett a professzor a Servita Rt. igazgatóságában az elnöki feladatot is ellátta. A vállalat vezetésében eltöltött két év a világhírű tudós hosszú életpályájának az életrajzi írásokból kevésbé ismert epizódja.
A Servita Gyógyszergyár és Vegyipari Vállalatot 1945-ben dr. Szent-Györgyi Albert, dr. Gözsy Béla és dr. Ráth György közkereseti társaság formájában alapították. 1945 októberében a vállalat részvénytársasággá alakult. A vállalat tudományos irányítása Szent-Györgyi professzor kezében volt, az üzleti vezetést pedig dr. Ráth István látta el. A vállalat számos találmányát szabadalmaztatta európai és amerikai intézettekkel, gyógyszergyárakkal működtek együtt. A Servita Rt. elsőként forgalmazta Magyarországon a Penicillint. A részvénytársaságot 1948-ban végül felszámolás alá vonták. Magyarországon ekkor 5 nagyvállalat mellett mintegy 40 kisebb gyógyszergyár működött. A nyilvánvaló sikerek ellenére a szakmai körök kedvezőtlenül ítélték meg a vállalatot, amelyet csupán a jó összeköttetéseket kihasználó konjunkturális vállalkozásnak tartottak.
A közölt dokumentum a professzor Nagy Ferenc miniszterelnöknek írt levele, amelyben mint a Biokémia Intézet vezetője az intézet költségvetésének rendezését kéri, ahhoz, hogy a további kutató munkát folytatni tudják, illetve az intézet fennmaradását biztosítsák.
1946 nyarán az akadémiai reformmal a tudományos élet átalakításának egy fontos szakasza fejeződött be. 1946 őszére a politikában lezárult egy időszak azzal, hogy az MKP kinyilvánította a nép ellenségeinek a hatalomból való kiszorítását. Magyarországon 1945-ben hozzáláttak az oktatás és a tudományos élet átalakításához, amelynek egyik vezéregyénisége a professzor volt. Annak reményében vállalta el tudományos munkája mellett az Országos Köznevelési Tanács vezetését, hogy tevékeny részt vegyen a magyar oktatási és tudományos élet megújításában. 1947-től azonban Magyar Kommunista Párt gyökeresen módosította a tudományhoz fűződő viszonyát és lényegesen átalakította kultúrpolitikáját, amellyel a tudós már nem tudott azonosulni.
A másik két dokumentum 1946. november 3-án és november 6-án kelt. A beadványokban Szent-Györgyi professzor és dr. Ráth István a penicillin forgalmazása és a Servita Rt.-t ért támadások ügyében fordultak Bán Antal iparügyi miniszterhez és Molnár Erik népjóléti miniszterhez. A vállalatról egy cikk jelent meg a Szabad Nép 1946. november 3-i számában, amely azzal a váddal illette a részvénytársaságot, hogy a penicillin forgalmazásával nagy haszonra tettek szert, miközben több beteg a magas ár miatt nem jutott hozzá az életmentő gyógyszerhez. A szóban forgó cikk érdekessége, hogy névtelenül jelent meg a kommunista párt lapjában, és nem csak a Servita Rt.-t, hanem más gyógyszergyárakat is hasonló vádakkal illettek, úgymint a Wander, a Richter és az Egger Gyógyszer és Vegyészeti Gyárakat. A magyar gyógyszeripar államosítása 1948-ben ment végbe, amelynek előszele kétségtelenül érezhető az írásból.
Amikor 1947-es svájci tartózkodása idején Szent-György Albert úgy látta, hogy az általa képviselt értékek és személyes szabadsága is veszélybe került, Svájcból útja egyenesen az Egyesült Államokba vezetett és a Boston melletti Woods Hole-ban telepedett le. Az USA-ba követte munkatársa dr. Ráth István is, a Servita Gyógyszergyár és Vegyipari Vállalat korábbi vezérigazgatója, aki a professzor közbenjárásának köszönhette, hogy szabadon engedték letartóztatásából. A közreadott levéltári dokumentumok jól érzékeltetik azt a légkört és politikai koncepciót, amely a kommunista hatalomátvétel időszakát jellemezte.
A levelek itt érhetőek el.
Magyarországi tevékenysége; a C-vitamin
Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert (Budapest, 1893. szeptember 16. – Woods Hole, Massachusetts, 1986. október 22.) Nobel-díjas és Kossuth-díjas magyar orvos, biokémikus. A 30-as években izolálta a C-vitamint és 1936-ban a P-vitamint. Jelentős szerepet játszott a citrát-kör (citromsavciklus) felfedezésében. Munkásságát 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal ismerték el. Az egyetlen magyar tudós, aki magyarországi tudományos tevékenységéért kapta ezt a magas kitüntetést. Magyarországon tudományos munkásságát 1937-ben Corvin-koszorúval ismerték el.
Cambridge-i tartózkodása alatt megszerezte a kémiai doktorátust. 1930-ban Klebelsberg Kuno kultuszminiszter hívására hazatért Magyarországra, és átvette a szegedi Orvos Vegytan Intézet vezetését. A Groningenben elkezdett, de Magyarországon folytatott sejtlélegzéssel kapcsolatos kutatásai során fedezte fel, hogy a fumársav katalitikus hatást fejt ki a mechanizmus egyik lépcsőjén. Ezen az úton végigmenve jutott el Szent-Györgyi a C-vitamin izolálásához. Még Groningenben megfigyelte egy jellegzetes oxidációs folyamat reakciós késését, amely valamilyen redukáló anyag meglétére utal. Cambridge-ben észrevette, hogy ez a redukáló anyag a mellékvesekéregben és a citrusfélékben egyaránt előfordul, de ahhoz, hogy a kémiai felépítését is megvizsgálhassa, csak nagyon kis mennyiségben sikerült előállítania. Az is ismertté vált, hogy az emberi sejteknek szüksége van erre az anyagra, de csak növények és állatok tudják előállítani.
Mivel cukorjellegű vegyület volt Szent-Györgyi először az ignose (nem ismerem cukor) nevet adta neki, de a tudományos lap szerkesztője, ahol ezt publikálni akarta, nem fogadta el ezt az elnevezést, így a hat szénatomra utaló hexuronsav névre keresztelte. Felismerte, hogy a szegedi fűszerpaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint a citrusféle gyümölcsök, így nagy mennyiség előállítását sikerült véghezvinnie. A korábbi grammnyi mennyiség helyett egyszeriben kilónyi állt a rendelkezésére. Felfedezték, hogy gyógyítani lehet vele a skorbutot (tengerimalacokon kísérletezett sikeresen Szent-Györgyi), vagyis a hexuronsav azonos a C-vitaminnal. Ekkor keresztelte el véglegesen aszkorbinsav névre.
1937-ben kapta meg a Nobel-díjat „…a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért” indoklással. A Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban rendes tagjai sorába választotta. A szegedi egyetem rektora lett, ahol az izommozgás biokémiájával kezdett foglalkozni. Szent-Györgyi ezen a téren is Nobel-díjjal értékelt munkával egyenértékű eredményeket ért el, melyek közül a legfontosabbnak a mechanikai izommozgás fehérjekémiai hátterének feltárását tekintik.
A II. világháborúban Szent-Györgyi Albertet a Kállay-kormány Isztambulba küldte. A titkos diplomáciai küldetés célja Magyarország háborúból való kiugrásának előkészítése volt. A tárgyalásokat lefolytatta, a kiugrási kísérlet mégis meghiúsult, mivel a németek megtudták Szent-Györgyi útjának tervét, ezért az 1944. március 19-ei német megszálláskor illegalitásba vonult. Adolf Hitler személyesen adott parancsot az elfogatására. Az utolsó pillanatokban sikerült őt kicsempészni a svéd nagykövetségről, ahonnan a már szovjet hadsereg által ellenőrzött területre került.
Az 1945 januárjában Szent-Györgyi elnökségével alakult meg Magyar-Szovjet Művelődési Társaság, amely később Magyar–Szovjet Baráti Társaság néven működött. A háború befejezése után hozzálátott az Akadémia újjászervezéséhez, de munkája kudarcba fulladt a konzervatív akadémikusok ellenállása miatt. Létrehozta az Új Természettudományi Akadémiát. Végül a két akadémiát a kormány összevonta, Szent-Györgyit felkérték elnökének, de maga helyett Kodály Zoltánt javasolta.
1945. április 2-án egyike lett annak a nyolc (később tíz, végül tizenkettő) kiemelkedő közéleti személyiségnek, akiket az Ideiglenes Nemzetgyűlés, majd az 1945-ös választásokat követően alakult Nemzetgyűlés külön törvény alapján meghívott képviselőnek a parlamentbe. Mindkétszer elfogadta a felkérést. (az 1947-es választások előtt ezt a törvényt eltörölték). Sem ekkor, sem előtte, sem utána semmilyen párthoz nem csatlakozott.
1947-ben a svájci Alpokban töltött néhány hetet, mikor értesült róla, hogy barátját, Zilahy Lajost letartóztatták. Arra az elhatározásra jutott, hogy nem tér vissza Magyarországra. Letelepedett az Amerikai Egyesült Államokban. Példáját számos tudós és művész követte.
A National Institute of Health tudományos munkatársa lett. Később létrehozták számára a Woods Hole-i Marine Biological Laboratoryban az Institute for Muscle Research (Izomkutató Intézet) részlegét, ahol folytathatta a Szegeden megkezdett kutatásait.
A vietnami háború ellen felemelte szavát, élesen bírálva az amerikai kormányt. Az Őrült majom címen kiadott könyvét, amelyben a civilizáció túlélési esélyeivel foglalkozott, máig az egyik legfontosabb háborúellenes művek közé sorolják. Élete utolsó két évtizedét a rákkutatásnak szentelte. Vitalitása és életkedve élete végéig megmaradt. Kilencvenhárom évesen hunyt el Woods Hole-ban. Az Atlanti-óceán partján lévő házának kertjében temették el.
ez a tartalom innen van Richpoi Hírek
( http://richpoi.com/plugins/content/content.php?content.12145 )