Elhunyt Csurka István – PORTRÉ

Életének 78. évében elhunyt Csurka István író, politikus. 1990 és 1994, valamint 1998 és 2002 között országgyűlési képviselő. Csurka Péter fia, és Csurka László színművész bátyja.

Csurka István 1934. március 27-én született Budapesten. 1957-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakán szerzett diplomát. 1956-ban a főiskolai nemzetőrség vezetője volt, emiatt fél évre Kistarcsára internálták. Azon politikusok közé tartozott, akik a leghamarabb és önként felvállalták ügynökmúltjukat, állítása szerint viszont soha nem írt jelentést, miután 1956-os internálása után beszervezte a III/III, ezt azonban sokan kétségbe vonták.

Tanulmányai befejeztével szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Igen fiatalon, 1954-ben debütált, s regényeket, filmforgatókönyveket (Hét tonna dollár, Amerikai cigaretta), rádióhangjátékokat, elbeszéléseket, színműveket (Ki lesz a bálanya?, Deficit, Döglött aknák, Házmestersirató) írt. Irodalmi munkásságáért 1969-ben és 1980-ban József Attila-díjat kapott, 1980-ban elnyerte a színikritikusok díját. 2011-ben, több évtizedes kihagyás után új drámával jelentkezett, melynek címe A hatodik koporsó.

Újságíróként 1973-86 között a Magyar Nemzet szerződéses munkatársa, tárcaírója volt. 1988-89-ben a Hitel című folyóirat szerkesztőbizottságának tagjaként, 1989-90-ben az általa alapított Magyar Fórum című hetilap főszerkesztője, a lap 1991 januári újraindulásától a szerkesztőbizottság elnöke, a Magyar Fórum Kft. ügyvezető igazgatója.

Politikai megnyilvánulásai miatt többször került szembe a hatalommal: 1972-ben szilenciumra ítélték rendszerellenesnek és antiszemitának minősített kijelentései miatt, 1986-ban pedig azért, mert a kisebbségek érdekében való összefogásról szóló, Elfogadhatatlan realitás című esszéje megjelent a New York-i Püski Kiadónál.

1985-ben egyik szervezője volt az ellenzék monori találkozójának, 1986-ban részt vett az Európai Kulturális Fórummal egy időben zajló ellenfórumon, s 1987 szeptemberében, a lakiteleki találkozón, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapító tagja volt. Ezután részt vett az MDF ideiglenes elnökségének munkájában, majd az MDF Országos Elnökségének tagjaként tevékenykedett, közben két évig az ügyvezető elnökségnek is tagja. 1991 decemberétől egy évig a párt alelnöki teendőit látta el. 1990-94, és 1998-2002 között országgyűlési képviselőként dolgozott.

1993-ban kizárták az MDF-ből. Már 1992-ben életre hívta a Magyar Út Alapítványt, majd elindította a Magyar Út Körök Mozgalmat, amelynek 1993 júliusában elnöke lett. Ugyanebben az évben megalakította a Magyar Igazság és Élet Pártját (MIÉP), melynek kezdetben elnökségi tagja volt, majd 1993 novemberétől társelnöke, 1994 októberétől elnöke. A MIÉP 1998-ban bejutott a Parlamentbe 5,5%-os eredményével, majd a 2002-es választásokon kiesett a Parlamentből, amikor 4,4%-ot tudtak elérni. 2006-ban pártja a Jobbik Magyarországért Mozgalommal közösen indult az országgyűlési választásokon Harmadik Út néven, ám a koalíció nem tudott bejutni a Parlamentbe (2,3%-ot értek el).

Mikor 2002 után újra kiszorultak az Országgyűlésből, egy ideig a nemzeti radikális mozgalmak egyetlen komolyabb pártjaként működtek, a Jobbik 2003-as alakulását már részben a MIÉP erodálódása indokolta. A két párt röviden együttműködött, eszmeiségük, retorikájuk nagyjából egyezett, ám a Jobbik hamarosan lényegesen sikeresebb lett önállóan. A politikai színtéren Csurka István az utóbbi években már nem tudta komolyan észrevétetni magát, a Jobbik teljesen kiszorította, ugyanakkor az általa kiadott Magyar Fórum azóta is működik.

Az Új Színház, amelynek új vezetésében intendánsi szerepet szánt Dörner György Csurka Istvánnak, ősszel tervezi színpadra vinni egyik utolsó darabját, A hatodik koporsót. Az egy éve megjelent, Trianonról szóló drámát több évtizedes kihagyás után írta Csurka István, mint az MTI-nek akkor fogalmazott, egyfajta próbatételként, hiszen minden író életében eljön a pillanat, amikor számot vet magával, tud-e még drámát írni.

2011 októberében az Új Színház vezetésére kinevezett Dörner György Csurka Istvánt nevezte meg intendánsának, de Tarlós István főpolgármester a tiltakozások hatására felkérte, hogy ne alkalmazza a színházban. Dörner György erre úgy reagált, hogy ő maga is pusztán szellemi jelenlétnek tekintette Csurka intendánsi szerepét. A kórházban lévő Csurka István február 1-jén a társulathoz intézett levelében arra bíztatta a társulati ülésen jelenlévőket, hogy attól függetlenül, ki hova érzi magát tartozónak, mit gondol a politikáról, szeretetben dolgozzanak együtt.

Írószövetség: külön kell választani politikusi és művészi tevékenységét

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke szerint az utókornak úgy kell megítélnie Csurka István munkásságát, hogy szét kell választania írói és politikusi tevékenységét.

Csurka István tagja volt a Magyar Írószövetségnek, és a hatvanas-hetvenes évek magyar prózai és drámai irodalmának kiemelkedő egyénisége volt, ezt senki sem vitathatja, és Csurka alkotói tehetségét sem vonhatja kétségbe senki – mondta az MTI-nek szombaton Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke. Hozzátette: az utókornak úgy kell megítélnie Csurka István munkásságát, hogy szét kell választani politikusi és írói tevékenységét. Írói életműve jelentős, bár az utóbbi években kevesebbet dolgozott. “Utolsó drámáját, A hatodik koporsót, amelyet az Új Színházban kívánnak bemutatni, nem ismerem” – nyilatkozta az elnök.

Szentmártoni János hangsúlyozta, hogy Csurka István fontos szerepet játszott a Magyar Írószövetség életében is. “A nyolcvankilences rendszerváltozás karizmatikus figurája volt, nemcsak a politikában, hanem az irodalmi életben is. Részese volt a változások szellemi előkészítésének. A Magyar Írószövetség 1986-os tisztújító közgyűlésén igen kemény beszédet mondott. Mindenképpen a magyar irodalom egyik nagy egyénisége távozott az élők sorából” – mondta az írószövetség elnöke.

Irodalmi munkássága:

Novellák

Hamis tanú (1959)
A ló is ember (1968)
Nász és pofon (1969)
Kint az életben (novelláskötet)

Drámák

Ki lesz a bálanya (1962)
Szájhős (1964)
Moór és Paál (1965)
Az idő vasfoga (1967)
Deficit (1970)
Döglött aknák (1971)
Szék, ágy, szauna (1972)
Eredeti helyszín (1976)
Nagytakarítás (1977)
Versenynap (1977)
Házmestersirató (1980)
A hatodik koporsó (2011)
Írószövetségek harca (2011)

Megfilmesített művei

Amerikai cigaretta (1977)
Gálvölgyi János műsora (1989)
Hét tonna dollár (1973)
Miért rosszak a magyar filmek? (1964)

Díjak

József Attila-díj (1969, 1980)
Alföld-díj (1980)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *